Tudományos megalapozottság és a statisztikai alátámasztottság nélkül néhány hétköznapi tapasztalat:

1. A „szegények dolgoznak”. Azt kijelenteni, hogy „munkájukat nem tartják értékesnek, hasznosnak”, szerintem durva általánosítás. Ha valaki a rendszerben álmai állását keresi, nyilván nem kapja meg. De beszéljenek a stratégiai tanulmány szerzői olyanokkal, akiket három vagy négy jelölt közül választanak ki egy adott feladatra. Vagy azokkal a melósokkal, akiknek ötletük van, hogy lehetne könnyebben és gyorsabban elvégezni egy munkát.

2. Munkájukért bért kapnak, amely nagyobb, mint a rát összege. És ezt a pénzt munkával keresik meg; ez az önbecsülés fenntartásának egyik eleme.

3. Nekünk jellemzően nem az okozott problémát, hogy az egyébként dolgozni akaró és a betöltendő munkakörökre foglalkozás-egészségügyi szempontból is alkalmas – és adott esetben a szükséges szakismerettel rendelkező – rátosoknak munkát adjunk, hanem az, hogy több esetben nem volt alkalmas jelölt.

4. Tavaly óta olyan feladatok sorát végeztük el közcélú foglalkoztatással, amelyeket e nélkül nem, vagy csak sokára tudtunk volna. A falucsinosítgatás nálunk azt jelenti, hogy a közterületeink a korábbinál sokkal nagyobb rendben vannak minden évszakban. Az árokkurkászás pedig azt, hogy a felszíni csapadékvíz-elvezetésben keletkezett évtizedes hátrányunk komoly részét sikerült ledolgoznunk. Intézményeink szolgáltatási színvonalának, infrastruktúrájának fenntartásában és fejlesztésében is kapnak szerepet rátosok. Olyan speciális szakmai felkészültséget igénylő feladatkörökre tudtunk közcélú foglalkoztatottat alkalmazni, amelyekre e nélkül a rendszer nélkül nem is gondolhattunk.

5. A jelenleg a rát keretében foglalkoztatottak egy kisebb részének visszavezetése a „rendes” munka világába reménytelen vállalkozás. Nekik, ha nem a rátban, akkor támogatás formájában kell esélyt adni a túlélésre. A potenciálisan még viszszavezethető kör számára tervezett kötelező képzés szép gondolat, csak hát ma is sokan vannak, akik két-három tanult szakmával szerepelnek a rendszerben. A harminc nap előzetes munkaviszony mint feltétel érdekes, csak mi az értelme, és főleg mennyi időre visszamenőleg? Ugyanilyen érdekes a „rendezett lakókörnyezet” feltétele, aminek az összefüggése a tartós állástalansággal és a jövőbeni foglalkoztatási kilátásokkal legalább is magyarázatot igényel. Az állami szervezésű munkaprogramokra átirányított közfoglalkoztatás biztos eredménye lesz, hogy az önkormányzatok megint nem tudnak majd ellátni fontos, valós igényeket kielégítő munkákat. Az viszont kérdés, hogy vajon az ezekre a munkaprogramokra létrehozott vagy meglévő szervezetek mekkora hatékonysággal foglalkoztatják majd „a vízügyben, az árvízvédelemben, az erdőgazdálkodásban, illetve a hosszú távú nagy építkezések keretében” a ma falucsinosítgató, árokkurkászó, karbantartó, betegápoló, takarító, idegenvezető, gondnok, szociális munkás, kismesterség-oktató stb. közcélúakat.

Koós Gábor Zirc