A baltát a kormányfő adta pártja frakcióvezetőjének kezébe, amikor a testület megsemmisítette a 98 százalékos különadót kiszabó törvényt. Ez a kormány szándéka szerint az előző hatalomhoz tartozó, végkielégített vállalatvezető és közszolgasereg megbüntetését szolgálta volna, s csak akkor mozgatott meg szélesebb köröket, amikor kiderült: jobb sorsra érdemes pedagógusok, hivatalnokok zsebéből is kivenne néhány százezer forintot. Ráadásul visszamenőleg.

A szakszervezetek kezdték megélni a történelmet, megérteni, hogy nagyon is a valóságos télálló krumpliról van szó. És nem csak ők. Balról, de jobbról is – sokan.

A kormány és nyomában a frakcióvezető visszalépett egyet. Lázár János tegnap a parlamentben bevallotta, „nincsenek a bölcsek kövének birtokában”. Ez szép sasszé volt, de inkább annak beismerése: egyetlen rohammal képtelenek voltak keresztülverni a totális kormányzást. Annak beismerése, hogy a hatalom hálás lehet az Alkotmánybíróságnak, amely megóvta az országot egy rossz, haragos törvénytől, amely valójában a Fidesz mantráját, „az embereket” sújtotta volna. S amelynek nyomán a kormányharag már-már lehetetlen jogi és erkölcsi helyzetbe hozta volna a polgárt és azt az egyetlen fórumot, amelyhez a kétharmad ellenében is fordulhat. Például, ha felismeri: a magánnyugdíjpénztárak vermeiben is az ő saját krumpliját őrzik. Végszavazás a jövő héten, akkor meglátjuk, mit ért „az éles parlamenti és társadalmi vita mérlegelése”, mit „az érdekképviseletek és a parlamenti képviselőtársak észrevételeinek megfontolása”. Meglehet, csak hetekre látták be, a semmiért rombolták a saját tekintélyüket, csak napokra higgadtak le, hogy egyelőre nem kötik össze az Alkotmánybíróság hatáskörét „a népszavazási tilalmakkal”, hogy „költségvetési, költségvetés-végrehajtási, adó-, járulék- és illetékügyekben bizonyos esetekben legyen az Alkotmánybíróságnak felülvizsgálati jogköre”. A bizonyos esetek pedig akkor következnének, ha az adóügyek az emberi méltóságot vagy más alapjogot érintenek. Elvileg tehát soha. Gyakorlatilag viszont maga az Alkotmánybíróság dönti el, hogy van-e jogköre. Ki más? Itt állunk a holtponton. És hogy azért a Fidesz is érezze az izmait, a nem tetsző végkielégítéseket még visszamenőlegesebbé tennék, öt évre hátranyúlva, a mozdulattal minden jogszokást felborítva koboznák el ezeket.

Semmilyen hatalom, ez sem adja fel könnyen. A Lázár-afférnak az új alkotmányig – benne az AB újrafogalmazott szerepköréig –tartó tanulsága lehet. Mindjárt az, milyen szellemi mutatványokra képesek a hatalom mamelukjai, hogy egy a kormányfő által is tisztelhető alkotmány kiizzadásával lavírozzanak saját akaratuk és a parlamentarizmus tisztelete között. Mondván, az alkotmány most akadályozza a jó kormányzást. Mintha egy kormány felett álló kormány nem hagyná a népet boldogítani. Mintha ezzel szemben a Fidesz kormányzása lenne az örök célja e társadalomnak.