November 3-án elmentem az Alkotmánybíróság melletti LMP-s tüntetésre. Ott hallottam valakitől Révész Sándornak a külön-külön tüntetőket kárhoztató, Chartafóbia című cikkéről (november 2.), amit így csak utólag olvastam el. A cikk szerzője szerint „egy politikai erőnek két oka lehet rá, hogy ne lépjen fel közösen egy másikkal abban, amiben azonos állásponton vannak.” Azt gondolom, esetünkben az együttműködés akadálya lehet az általa felsoroltakon túl egy harmadik ok is: nevezetesen, ha valaki azt gondolja, hogy a demokratikus intézményrendszer hitelességének lerombolásáért igen jelentős részben az a fél felelős, aki most igényt tart arra, hogy a vezére legyen annak a mozgalomnak, amelynek a célja a hiteltelenített intézményrendszer védelme és hitelességének újjáteremtése. Ráadásul ez a „vezér” (az MSZP és/vagy személyesen Gyurcsány Ferenc chartaszervező és vezérszónok) tevékenységével ma is rombolja a demokratikus intézményrendszer hitelét akkor, amikor továbbra is titkos forrásokból, „rablott pénzből” finanszírozza az éppen aktuális kampányait – legutóbb a néhány hete lezajlott önkormányzati-választási kampányt. Miközben az LMP tavaszi választási kampánya óta tudjuk, hogy ezt tényleg lehet másképp is. (Egyáltalán nem gondolom, hogy az LMP a tökéletesség pártja, de azt el kell ismerni, hogy a nyílt kampányszámla fölvállalásával az elempések egyedülálló jelentőségű lépést tettek a válságba jutott magyar demokrácia védelméért!) Kis túlzással (hiszen a Fidesz valóban nemcsak rombolja, de lényegében meg is akarja semmisíteni a jogállamot) a „hazudós Gyurcsány” chartás szerepvállalása a közvélemény jelentős része – „az átlagemberek” – előtt olyan, mintha a betyárvilág felszámolásáért küzdők mozgalmát a ma is aktív Rózsa Sándor vezetné. Nem biztos, hogy ettől sikeresebb lesz a mozgalom...

Szerintem ilyen helyzetben tüntetésügyben két dolgot lehet csinálni. Egyfelől tüntessenek csak külön az egyes politikai pártok, ha úgy gondolják, hogy erre az imázsuk továbbépítéséhez szükségük van! A külön „kis” tüntetéseknek is van azért értelme, ezek is aktivitásra sarkallnak sok-sok embert. Másfelől érdemes lenne köz- és elismert értelmiségieknek (pl. művészeknek, pártfüggetlen közéleti személyiségeknek) meghirdetniük egy nagy tüntetést, esetleg egy szolidaritási koncerttel egybekötött demonstrációt, amire önmagáért felelősséget vállaló állampolgárként bárki eljöhet, de a rendezvény nyilvánossága előtt csak a „független”, és/vagy általános tiszteletnek örvendő művészek és más közszereplők szólalnának fel.

Aztán vannak az egyéni, kiscsoportos, de adott esetben „mozgalmasítható” akciók, mint amilyent nyáron néhányan a NENYI (Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata) kidekorálásával követtünk el. És ott vannak még a jogérvényesítés lehetőségei, hazai és nemzetközi fórumok előtt. Lesz ennek eredménye előbb-utóbb!

Heindl Péter, Pécs

RÉVÉSZ SÁNDOR VÁLASZA

Lehet ezt gondolni Gyurcsányról, mint ahogy az LMP-ről is lehet azt gondolni, hogy valójában a Fidesznek falazó álellenzéki párt, melynek az a küldetése, hogy az ellenzéket megossza. Tőlem mindkét álláspont nagyon távol áll, és mélyen elszomorít, hogy olyan általam nagyra becsült demokraták, mint amilyen Heindl Péter, sem tudnak különbséget tenni a demokratikus jogállam gyarló bűnösei és ádáz ellenségei között, melyek közül a rosszabbikkal, a Jobbikkal Gyurcsány pártja is, Heindl Péter pártja is képes volt Esztergomban összefogni.

Révész Sándor