Mégis, az egész ügy főleg gyermekeink és unokáink szempontjából elfogadhatatlan. Közhelyszerű ugyanis, hogy a nyugdíjasok és aktívak aránya – a tragikus demográfiai trendek miatt – folyamatosan romlik, a következő nemzedékeknek a nemzeti össztermék jóval több mint tíz százalékát kell majd a jelenlegi nyugdíjszínvonal fenntartására fordítaniuk. Ezt a helyzetet enyhíti a magánnyugdíjpénztárak rendszere, amely a nyugdíjak negyedét hivatott biztosítani, egyfajta előtörlesztéseképpen annak a hatalmas belső adósságnak, amit magunk után hagyunk.

Azok a kormánymegbízotti megnyilatkozások, miszerint az állam majd biztosítja az elvont összegek pótlását az állami nyugdíjrendszeren belül, egyszerűen nevetségesek. Egy olyan kormány megbízottja mondja ezt, amely, bár rendezett költségvetési helyzetet örökölt, többszázmilliárdos összegeket von ki a gazdaságból, hogy valahogy összehozza a kiadások és bevételek megközelítő egyensúlyát. Amit pedig Orbán szóvivője állít, hogy a magánnyugdíjpénztárak a tőzsdére viszik a leendő nyugdíjasok pénzét, az egyszerűen aljas hazugság, hiszen a pénztárak valójában pozitív reálhozamot biztosítanak, még a világválság negatív hatását is behozták.

Az egymást követő kormányok viszont osztogató, szavazatszerző politikájukkal, a fontos reformok bevezetésének halogatásával (vagy ellenzékben: akadályozásával) egyre növelik az államadósságot, amelyet már a következő nemzedéknek kell kinyögnie.

Nézzük az aktuális miniszterelnök tevékenységét: a megválasztása óta egyetlen ügyön fáradozik, (hatalma bebetonozásán kívül), nevezetesen azon, hogy hogyan lehetne az államháztartás hiányát, és így az államadósságot növelni. (Mellesleg furcsa ez egy olyan embertől, akinek öt gyermeke van, és talán pár éven belül unokái is lesznek. Vagy úgy gondolja, hogy az ő jövőjüket a családi vagyon úgyis biztosítja, a többi pedig kit érdekel…)

Teljesen értelmetlen, ostoba és igazságtalan adórendeletével most vág súlyos, több százmilliárdos sebet a költségvetésen, és halvány fogalma nincs arról, hogy hogyan lehetne a kiadásokat csökkenteni, akár például a lakosság bevonásával is.

Megmondom, nem értem, hogy azok a professzorok közül (Mádl, Pálinkás, Vizi és mások), akik nyilvános szerepléseknél Orbán körül állnak, nincs egy se, aki azt mondaná: Viktor, (vagy: Miniszterelnök Úr!) amit csinálsz, ez őrület, katasztrófába viszed az országot! (Egyszerű párttag ezt nem mondhatja meg, mert röpül a pozíciójából. De egy nyugdíjas professzor, akadémikus?)

A katasztrofális, jövőfelélő gazdasági rombolás mellett van Magyarország jövőjének egy olyan sötét szelete, amit a miniszterelnök látszólag nem is érzékel. Ez az egymillió mélyszegénységben élő embernek, ezen belül több százezer gyermeknek a sorsa. Nemigen tudom, hogy az alacsony képzettségű felnőtteken hogyan lehetne segíteni, talán az építőipar és a mezőgazdaság (nem várható) némi fellendülése hozhat enyhülést, ez napjaink problémája.

De a mostani gyermekek, a későbbi felnőttek problémáját is a gyermekeinkre és az unokáinkra fogjuk hagyni? Vane terve a kormánynak az elmaradott térségek gyermekeinek kiemelt képzésére: a szegregáció megszüntetésére, a gyermekek „bekeverésére” a városi iskolákba, buszoztatással, vagy hétközi kollégiumokkal való felhozásukra? Ha ma nem lehet képzetlenül munkát találni, húsz év múlva még ennyire se. Ezt az adósságot sem hagyhatjuk a következő nemzedékekre, ez is van olyan fontos, mint az államadósság, a nyugdíjteher.

Egy ilyen felzárkóztató program persze sokba kerül. De csak a töredékébe annak, amit most kiszór a kormány a jómódú gyermekek adókedvezményeire, értelmetlenül.

Orbán a saját híveinek, a középosztálynak udvarol, oktatási államtitkára pedig az elitizmus híve: eddig bejelentett tervei (felvételi a középiskolába, buktatás az alsó tagozaton, a hátrányos helyzetűek egyetemi felvételi kedvezményeinek eltörlése) mind a hátrányos helyzetűek esélyei ellen hatnak. Fél év alatt semmit sem mondott, hogy van-e terve az elmaradott térségek oktatási felzárkóztatására.

Orbán kormánya nem a jövő kormánya, inkább a lumpenproletár szemlélet jellemzi: amit lehet felzabálni, és a még meg nem termelt jövedelmet elkölteni.

Bauer Péter Budapest

Lehoczki Károly rajza