Alomlatonak elszabadult a fantáziája, amikor a Nature-ben azt olvasta, hogy egy amerikai kutató álmaink elektronikus rögzítésével próbálkozik (http://koldokteve.nolblog. hu/archives/2010/11/04/Alom-kiserletek/):

Céljuk: olvasni, rögzíteni, s nem akarnak vele visszaélni. Na, persze.

Mindenesetre az álom az egyik titok, amelyet nem tudunk megfejteni, nem tudunk igazából megmagyarázni, ma sem tartunk sokkal előbbre, mint az ókori egyiptomiak, akik az istenek üzeneteinek tekintették az álmokat.

Mi lenne az álomrögzítés haszna? Egyértelmű, nincs többé reggeli találgatás, kétségbeesett erőfeszítés, hogy vissza tudjak aludni, mert már a Mari combjai között jártam, forró volt, és ...ekkormegszólalt az aszszony, hogy kelj már fel, mert el fogsz késni... Ez ilyenkor megszakított közösülés, vagy mi az ördög? Egy bizonyos alkatrészem szerint igen. A többiről, már nem is érdemes siránkozni. Hányszor, de hányszor álmodtam azt, hogy tengernyi pénzt számolok, aztán felébredtem. Erre milyen megoldást lehetne kitalálni, mert a lelkem mélyén álmomban is tudom, hogy ezt bizony csak álmodom, de borzongatóan jó érzés.

Így ha majd lesz álomrögzítő szolgáltatás, akkor kérhetem, hogy ne ébresszenek fel, mert imádok pénzt számolni... akár életem végéig számolom a zsetont. Külön-külön megismerkedem, nem egy, nem kettő, nem tíz-húsz, hanem több ezer húszezres tapintásának az élményével. Mennyei. Osztok-szorzok. Folyton elköltöm, de sosem fogy el. Közben elveszítem az állásomat, elhagy a családom, nem lehet velem mit kezdeni, mert csak guggolok a szoba közepén, és – álmomban – számolom a rengeteg pénzt. Valamennyit mindig átadok szerető családtagjaimnak, akik eleinte belemennek a játékba, de egy nap után már marhára unják, hogy ismét ovist játszunk, és az üres markomból kell átvenniük, ötpercenként a nagy semmit. Így telik el tíz év, már régóta nincs senki a lakásban. Én azonban soha nem tapasztalt boldogságot élek át. Számolok rendületlenül. (...)

Hanem, az erotikus álmok. Azok is jönnek rendesen. Nekem már mindenki megvolt.