Mivel az állami újraelosztás mértéke jövőre egészében nem csökken, általános és radikális adócsökkentésről most már tényleg csak a kormány legelkötelezettebb hívei beszélnek. Valójában pénzátcsoportosításról van szó, amelynek az iránya egyértelmű: a jövedelemadó felső kulcsának eltörlése (miközben a vagyoni típusú adóktól eltekintenek), az öröklés és az ajándékozás tehermentesítése, miközben a családi pótlék, a minimálnyugdíj és az ehhez kapcsolható segélyek összege nem változik, mindez egyértelműen a tehetőseknek kedvez.

Ezért volt meglepő, amikor Orbán Viktor egy hónappal ezelőtt bejelentette, gondolkodnak arról, hogy a leggazdagabbak ne kapjanak családi pótlékot. Tulajdonképpen a „plebejus” kormány első olyan intézkedését hirdette meg ezzel, amely a felső tízezertől vett volna el valamit, még ha oly keveset is, ami már nem érzékelhető ebben a körben. Mindegy, szimbólumokban elég erős ez a kormány. Az 1,3 millió forintosra tervezett jövedelemhatár azért azt mutatta, hogy óvatos duhajként viselkedik a Fidesz, ha nem a multik, hanem a hazai elit zsebében turkál. Mindenesetre arról volt szó, hogy ezt az összeget az ápolási díjak emelésére fordítanák. A rászorultsági elv megjelenése a családtámogatási rendszerben mégis igen progresszív eleme lett volna az új költségvetésnek: nem nagy tétel, de fontos üzenet. Arról szólt volna, hogy az állam az adórendszeren keresztül ugyan nagymértékben támogatja a jómódúakat, de ennek is van határa. Meg egy valódi polgár, ha nincs rá szüksége, nem kér az államtól támogatást. A heti kormányülés után azonban kiderült, marad a családi pótlék úgy, ahogy van: alanyi jogon jár tovább az 1,3 millió forintnál többet kereső rászorulóknak is. Nem sok családnak van Magyarországon 1,3 millió forint feletti havi bevétele, de a kormány ezt a konfliktust sem merte bevállalni. Meghátráltak, annak ellenére, hogy a kormányfő maga állt ki a „rászorultság” érvényesítése mellett.

Azt mondják, drága lett volna az adminisztráció, illetve a megtakarítható összeg elhanyagolható, úgy egymilliárd forint. Tényleg nem sok. Nagyjából annyi, mint a végkielégítések visszamenőleges 98 százalékos adója. Amire hivatkozva épp az Alkotmánybíróságot rombolják le.