A rendszerváltás óta alapvetően megváltozott a magyar oktatás rendszere. Húsz év alatt a többszörösére duzzadt egy generáción belül az érettségizők és továbbtanulók aránya. Lényegében ma az első diploma az, ami két évtizede az érettségi volt: túlélőkészlet a pályára álláshoz. Ebből a tömeges felsőoktatásból fakad a hallgatók tudásszintjének romlása, a képzés színvonalának csökkenése. Mindez ráadásul rettenetesen sokba is kerül: mi mindnyájan megfizetünk azért, hogy az ingyenes felsőoktatásban sokan akár számos intézményt végigjárva is gyűjtögessenek nem ritkán felesleges papírokat az életkezdéshez.

Ez eddig is így volt, most viszont új helyzetet teremt, hogy a jövő évre összekalapált költségvetés csak akkor működik, ha például a felsőoktatáson is spórolunk. Mivel azonban a kormánypártok pár éve még az úgynevezett szociális népszavazás által vésették kőbe, hogy „nem lesz tandíj”, ezzel a maga egyszerűségében is költségcsökkentő, egyben színvonalemelő eszközzel nem élhetnek. Fordítva kell hát felkapaszkodniuk a lóra: úgy tenni olcsóbbá a felsőoktatást, hogy a minőség javításának jelszavát hangoztatva kevesebbeket engednek be a mindünk által finanszírozott helyekre. Miközben persze fenntartják a költségtérítéses képzés rendszerét is, garantálva, hogy végeredményként ezután is a társadalmi, vagyoni helyzet döntsön arról, ki kap diplomát és ki nem.

Az előzmények ismeretében kétségünk sem lehet afelől, hogy ha a kormánypártok így akarják, akkor ilyen lesz a felsőoktatás. A baj csak az, hogy hiába robognak majd a kamionok az út bal oldalán, a személyautóknak és a motorosoknak továbbra is a jobbra hajts lesz a kötelező. A mai felsőoktatás egy kényes egyensúlyra épülő rendszer része: alatta ott bizonytalankodik a számos félresiklott reform terhét nyögő közoktatás, amely kaotikusan és egyenetlen színvonalon működik ugyan, de most nincs más dolga, mint alapvető ismereteket adni, aztán továbbzsilipelni a fiatalokat a felső- és a szakoktatásba. Így a készülő törvény hatalmas dugót fog okozni, hiszen szűkül az egyetemekre vezető út, miközben ugyanannyian lesik majd a jövőt tizennyolc évesen, kezükben egy bizonytalan értékű érettségivel, mindenféle szakismeret nélkül, mint eddig.

A felsőoktatási törvény a pillanatnyi, fiskális célt teljesíti majd. De az egymásnak ellentmondó szabályok ütközése még a viccben is karambolhoz vezet – hogy lehetne másként a valóságban?