Nem csoda – ámítás
A bankoktól, az energia- és telekommunikációs cégektől, valamint a hipermarketektől várt összesen évi 360–380 milliárd forintnyi többletadó csak a töredéke a 2007 és 2009 közötti hozzávetőlegesen 2500 milliárdos megszorításnak (amelyre az akkori kormány egyrészt a világgazdasági válság, másrészt a korábbi időszakokból örökölt magas adósságok miatt kényszerült). Rá adásul, ez az új adócsomag valójában egyáltalán nem tekinthető költségvetési stabilizációnak, legfeljebb jövedelemátcsoportosításnak, de még inkább a költségvetés fellazításának, hiszen az Orbán-kormány az extraadók bevételénél nagyobb mértékű kiadással járó adócsökkentést kíván végrehajtani leginkább a felső középosztály javára (egykulcsos szja, a társasági adó csökkentése, a családi adókedvezmény, a szuperbruttósítás fokozatos megszüntetése). A Költségvetési Tanács számításai szerint az új adócsomag 2011-ben 200 milliárd, 2013-14-ben pedig már 700-700 milliárd forintnyi lyukat vág a költségvetésbe.
Ezzel szemben az előző ciklusban még annak ellenére is sikerült leszorítani az államháztartási hiányt a 2006-os 9,3 százalékról (ami kb. 11 százalék lett volna a szeptemberi kiigazítás nélkül) a 2009-es 4,4 százalékra, hogy közben kitört a világgazdasági válság, és 4,6 százalékkal csökkent a GDP reálértéke. A következő évekre nézve még az is kétséges, hogy a várt 2,5–3 százalékos növekedési ütem mellett fenntartható lesze a jelenlegi államháztartási hiányszint. Bár Orbán Viktor az InfoRádió Aréna című műsorában (október 1.) egyenesen „világszabadalomnak” nevezte új adócsomagját, valójában szó sincs arról, hogy ezzel átírná a gazdaságpolitikai tankönyveket! (Ezt egyébként Orbán Viktor 10 évvel ezelőtt is megpróbálta eladni, de nagyon hiteltelenné vált vele.) Szó sincs arról, hogy az előző ciklus költségvetési gondjai egy csapásra megoldódtak volna az egykulcsos szja, a lecsökkentett társasági adó s a multinacionális cégekre kivetett extra adó bevezetésével! (Ez utóbbi sem új ötlet egyébként, hiszen a Robin Hood-adót az előző kormány vezette be.)
Éppen ellenkezőleg! Ez a mostani helyzet sokkal inkább az 1994–98 és az 1998–2002-es időszakok kapcsolatához hasonlít. Akkor is az történt, hogy volt egy Bokroscsomag, amely valódi és igen kemény költségvetési stabilizációt jelentett, majd jött a következő kormány, amely learatta ennek babérjait és költségvetési osztogatásba kezdett. Ráadásul ezek a jövedelemátcsoportosítások akkor is, akárcsak most, többnyire nem a társadalmi igazságosságot, hanem a felső középosztály érdekeit szolgálták. Most például a lineáris adózás bevezetésével az évi ötmillió forintnál többet kereső magánszemélyeknél megszűnik a magasabb szja kulcs. A családi adókedvezmény is kifejezetten a gazdagoknak kedvez, hiszen például a három gyerek után járó havi 99 ezer forintos adókedvezményt csak azok tudják jövőre maradéktalanul igénybe venni, akik havi 487 ezer forintnál többet keresnek!
A szerző közgazdász, főiskolai docens, az MSZP ésszerűség és felelősség platformjának elnöke