Vannak egynéhányan, akik egyik tüntető szervezetet sem érzik magukénak, csupán a demokratikus jogállamot. Róluk lemondtak. Ez fáj. És kik mondtak le róluk? Azok, akik Esztergomban egy elkanászodott helyi kiskirály kibillentése érdekében pártközpontjaik teljes egyetértésével összefogtak nemcsak egymással, de a Jobbikkal is. Egy vérszomjas rasszista párttal, amely a Fidesznél sokkal következetesebben és végletesebben tagadja a demokratikus jogállamot. Ideológia is volt ehhez: „Esztergomban Megygyes Tamás tekinthető igazán szélsőségesnek, így hozzá képest a Jobbik már nem is annyira az”, fejtegette a Klubrádióban Molnár Csaba, Gyurcsány Ferenc egykori kancelláriaminisztere, az egyik mostani tüntetés egyik főszervezője, ugyanannak a pártnak a színeiben, mely nyomban azonosította Tarlós Istvánt a szélsőséges erőkkel, amint négy évvel ezelőtt a Fidesz jelöltjeként elfogadta a Jobbik támogatását... Van itt mire finnyásnak lenni.

Egy politikai erőnek két oka lehet rá, hogy ne lépjen fel közösen egy másikkal abban, amiben azonos állásponton vannak. Az egyik ok az lehet, hogy van valamilyen általános érvényű kizáró tényező. Egy demokratikus párt számára a jogállamiság tagadása és a fajgyűlölet ilyen. Ez elfogadható, sőt kötelező erejű ok. A másik ok az lehet, hogy az együttműködés más területekre is átsugározhat, olyan látszatot teremt, mely a két felet másban is és más szinten is összekapcsolja: olyan szinten és olyan ügyekben, amelyekben eszük ágában sincs együttműködni és egyetérteni. Ez az ok elfogadhatatlan, mert az imázst a tartalom, a látszatot a lényeg fölé emeli. De attól, hogy elfogadhatatlan, még érthető. Ellenzéki pártok összefogása a kormány által megtámadott demokratikus alapelvek védelmében – erről ma Magyarországon minden tájékozott, politizáló polgárnak a Demokratikus Charta jut az eszébe (pláne, hogy újjá is alakult, és éppen ő szervezi az egyik tüntetést).

A Demokratikus Charta közös ellenzéki felhívásként kezdte a demokratikus alapelvek (nagyon is indokolt!) védelmében, és ebből fújódott föl a felhíváshoz csatlakozók (többek között az egész Fidesz-frakció) bármiféle felhatalmazása nélkül házasságszerző szervezetté, s lett a „szoclib” koalíció kovácsa. A charta a nemes első mögött rejtőző hátsó szándék szimbóluma lett. Volt is mit szimbolizálnia az elmúlt két évtizedben.

A chartafóbia tehát érthető. De a legfőbb ideje lenne kigyógyulni belőle, mert nem lehet árnyaltan, hatékonyan és értelmesen politizálni ott, ahol minden összeállás megkérdőjelezi, hitelteleníti a különállást.