Egy budapesti olimpiára tucatszám kellene felépíteni olyan sportlétesítményeket és szállodákat, amelyek kihasználására az ötkarikás játékok után a legcsekélyebb esély sincsen. A sportlétesítmények négy-öt évenkénti egyetlen, a nézőteret többé-kevésbé megtöltő versenynyel termelnék a veszteségek megszámlálhatatlan milliárdjait, a szállodák pedig nemcsak maguk lennének kihasználatlanok és veszteségesek, de a vendégek egy részének elszívásával a már most meglevő szállodákat is kihasználatlanságba, súlyos veszteségekbe taszítanák. Az olimpiai falut a játékok után más országok lakótelepnek szokták kiárusítani, de nálunk arra sem lenne fizetőképes kereslet. Iszonyatos kölcsönfelvételekbe vernénk magunkat, de amit felépítenénk belőle az nem termelne nyereséget, nem biztosítaná a hitelek visszafizetését. Tehát az életszínvonalat a mélybe rántó intézkedésekkel kellene megnyomorítanunk magunkat, hogy a kölcsönöket törleszthessük.

Úgy tűnik, van egy érdekcsoport, amely nem is az olimpia megrendezéséből, de már a tervezéséből óriási hasznot remél zsebre vágni. Mással nem magyarázható, hogy ekkora hévvel agitál e mellett az agyrém mellett.

Válas György Budapest