Hol van a szakma?

A televíziók és a hírközlő szervek hetek óta tájékoztatnak (félre is!) a zagytározó példátlan katasztrófájáról. A Népszabadságban két írás is megjelent erről, melyek elárulják, hogy egyesek „a szarva között keresik a tehén tőgyét”. Hargitai Miklós Erózió című írásában (október 27.) a bekövetkezett kár számos okát sorolja fel, melyek többségével egyet is lehetne érteni. Ám ami a tragédia egészéhez való szakmai hozzáállást illeti, e téren teljes a szakmai dilettantizmus.

Eddig egyetlen írás és tudósítás sem foglalkozott a gátak és tározók biztonságos üzemeltetésének elengedhetetlen feltételével, az egész gátrendszer állandó, naprakész ellenőrzésével. Külföldön a hasonló gátakat naponta kétszer is a helyszínen ellenőrzik, a veszélyes helyeket fotózzák, és a rendkívüli veszélyhelyzeteket naponta jelentik. Ilyen állandó ellenőrzés mellett a katasztrófa vagy megelőzhető, vagy a károk jelentősen mérsékelhetők lehettek volna. Hol vannak ezek a nélkülözhetetlen napi jelentések? Vagy nincsenek?

Kiknek a felelőssége mindez? Cseri Péter Résfalvita: természeti vagy ipari katasztrófa történt? című írásából (szintén október 27.) arról értesülünk, hogy a MAL Zrt. által felkért szakértők mit nyilatkoztak (kutyára bízzuk a hájat?), Hargitai szerint pedig az Állami Földtani Intézethez kellett volna fordulni.

Senkinek nem jutott eddig eszébe, hogy a vízzáró gátak és tározók tervezése, építése és biztonságos üzemeltetése elsősorban vízépítő mérnöki feladat világszerte. A vízügyi igazgatóságok elismert szakembereinek senki nem kéri ki a véleményét.

Fogfájás esetén az értelmes emberek a fogorvoshoz, és nem a nőgyógyászhoz szoktak fordulni, mert bár mindkét orvos az emberi testben tevékenykedik, de „mecsoda különbség!”

Dr. Kozák Miklós nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.