A vidékfejlesztési tárca nevében arra az LMP-s kérdésre próbált épkézláb választ adni, vajon miért kellett sebtében kiírni az Ország Leltárának agrárfejezetéhez légi fényképezésre 4,8 milliárd forintos pályázatot, ha már létezik és folyamatosan meg is újul az EU által elfogadott egységes – és ugyancsak légibázisra épült – parcellaellenőrző rendszer. De ha ez mégis szükséges, miért éppen olyan feltételekkel írták ki a pályázatot, amelyeknek lényegében csak a minisztérium másik államtitkárának és szakhivatali vezetőjének volt cége felelhet meg. Ángyán kezében megremegett a papír, amikor a viszonválaszból kiderült, hogy az Index.hu portál időközben kiadott egy kellemetlen hírt. Eszerint a kiíró, állami felügyeletű vállalat és az egyetlen pályázó székhelyének postai címe azonos. Az ott nyilvántartott vállalkozásból pedig éppen az illetékes államtitkárkolléga és a vidékfejlesztési hivatal főigazgatója érkezett a főhivatal forgószékeibe. – Erről majd még nyilván szót ejtünk e falak között – motyogta kínjában Ángyán, és leült. Taps nem volt.

499 dollár átutalása ellenében ma egy éven át havonta frissülő, a szakértő szerint „személyiségi jogok ügyét illetően is aggályosan pontos” légi fényképekhez juthat az internetes előfizető. A képeken felismerni még a kertek alján bicikliző postást is, a mellékprogram pedig négyzetméterre megmondja, hogy az adott terület mekkora. Ilyen típusú – persze pontosított – felvételek alapján működik ma a területalapú agrártámogatási rendszer. A nyilvántartást hatszázmillió forintból indították be (mellesleg: szintén sebtében, de az unió által elfogadottan) hét éve. Ezek alapján kellett (kell) a csaknem háromszázezer jogosultnak megmondania, mire kéri az összességében több százmilliárd forintot, amit agrártámogatásként utalnak. A szaktárca azonban sietős közleményben tudatta, hogy „a jelenlegi nyilvántartások nem naprakészek, nem teljes körűek, nem pontosak, az azokban szereplő adatok nem hitelesek”, és „az ingatlanvagyon-nyilvántartás adatainak 20-30 százaléka hibás, mely a jogszerű vagyongazdálkodást ellehetetleníti. Ennek következménye, hogy például az állami termőföldekről mintegy 200 000 ha hasznosítatlan vagy kényszerhasznosítás alatt áll”.

Ez jó esetben szimpla butaság. Rosszabb esetben olyan csúsztatás, amivel súlyos milliárdokat lehet kicsalni a közös kasszából. Ekkora tévedés vagy „pontatlanság” lehetetlenné tette volna az eurómilliókat hozó uniós agrártámogatási rendszer beindítását. A nyilvántartás folyamatos vezetése ma is teljesítendő kötelezettség, amit mellesleg pont az emlegetett cég végez. Amiről beszélünk, az inkább olyan közkasszából finanszírozott pluszfeladat, aminek végrehajtását kívülről ellenőrizni nehéz, viszont a nagyon is kézzelfogható „számlázásra” kiválóan alkalmas.