Nem is a Kádár-, hanem a Rákosi-időkhöz térünk vissza lépésről lépésre. Az idősebbek (vagy a történelem ismerői) az intézkedéseket az 1948/49-es „fordulat évéhez” tudják hasonlítani: valahol ennek az évnek telénél tartunk. Teljes kádercsere, pártállamiság, egypárti rendszer (Boross Péter: „Remélem, örökre összezúztuk a baloldalt”), mindenkire érvényes, egységes ideológia, melynek ellenzői amolyan osztályellenségek, Dobi típusú bábelnök, a hatalmi ágak (ügyészség, bíróság, média) szétosztásának felszámolása, önkényes és a törvényességgel határán járó (vagy azt már át is lépő) gazdasági intézkedések, ezzel együtt a demokrácia megszüntetése; az egyeztetéseket, megbeszéléseket, vitákat mellőző kinyilatkoztatás stílusa (egy nap alatt átfutó törvények...), a szavakban élő népuralom és egyszemélyes döntések kettős játéka, személyi kultusz. A fordulat évét 1949-ben az új, sztálini alkotmány koronázta meg; s ezt most is így tervezi Rákosi-Orbán.

Még egy tanulság: nem attól „komcsi” valaki, hogy az MSZMP tagja volt, hanem hogy gondolatvilágában, törekvéseiben, stílusában kommunista.

Fehér József Székesfehérvár