Szinte nem telik el hét, hogy ne értesülnénk katasztrófahírekről. Magyarországot októberben súlyos tragédia érte: az ajkai, kilenc ember életét követelő, hatalmas környezeti károkat okozó ipari katasztrófát a magyar miniszterelnök „Magyarország történetének legnagyobb ökológiai katasztrófájának” nevezte.

Világszerte jellemző, hogy egyre gyakrabban kell szembenéznünk katasztrófákkal. A haiti földrengés 230 ezer emberáldozatot követelt. Pakisztán területének ötöde került víz alá az áradások következtében. A Deepwater Horizon fúrótoronyban bekövetkezett robbanás eddig soha nem tapasztalt mértékű olajszennyezéshez vezetett. Kontinensünk is sérülékeny – elég, ha a mostani magyarországi esetre, a nyári közép-európai árvizekre, vagy az izlandi vulkánkitörés okozta légtérzárra gondolunk.

Ezek csupán az utóbbi pár hónap kiragadott példái; de ne feledkezzünk meg arról, hogy 1975 óta a hasonló krízishelyzetek száma megötszöröződött. Ráadásul a katasztrófák egyre komolyabb pusztításokkal járnak: évente 230 millió embert érintenek, 85 ezer emberéletet követelnek és mintegy 70 milliárd euró kárt okoznak. A gazdasági válságot és a forráshiányt is tekintetbe véve be kell látnunk, itt az ideje, hogy Európa újragondolja katasztrófaelhárítási stratégiáját, igazodjon a növekvő nehézségekhez, a katasztrófák elhárításában sikeresebb és költséghatékonyabb legyen. Ez csak az uniós tagállamok szorosabb együttműködésével lehetséges.

Az éghajlatváltozás, a túlnépesedés, a fokozottabb gazdasági tevékenység és a terrorizmus továbbra is súlyosbítani fogja a problémáinkat. Minden ország – tekintet nélkül gazdasági helyzetére – ki van téve a természet és az ember által előidézett katasztrófák pusztításának. Mindazonáltal a legszegényebb országokat és népeket érintik legsúlyosabban az ilyen szerencsétlenségek, hiszen nekik kevesebb eszköz, forrás áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy megbirkózzanak a katasztrófahelyzetekkel. A katasztrófák azonban tőlünk, európaiaktól is rengeteg áldozatot követelnek. Az utóbbi húsz év során a katasztrófák közel 90 ezer európai embertársunk életét követelték, és további 29 millió életét nehezítették meg. Célszerű, ha mindezt nem csupán elszomorító figyelmeztetésként, hanem olyan jelzésként értékeljük, mely alkalmazkodásra kötelez bennünket. A veszélyes helyzeteknek nem kell feltétlenül áldozatokkal járniuk és visszavetniük a fejlődést. Tény, hogy szakpolitikai döntésekkel nem tudjuk megelőzni a földrengéseket vagy a vulkánkitöréseket. Ám ésszerű és szakszerű intézkedésekkel javíthatjuk a felkészültségünket; s az eredményes katasztrófakezelés csökkentheti a károkat és emberéleteket menthet meg.

Elsősorban a nemzeti kormányok felelősek a katasztrófahelyzetek kezeléséért, de ez gyakorta meghaladja egy-egy kormányzat lehetőségeit. Az Európai Unió képes segítséget nyújtani: rendelkezik azzal a tapasztalattal és szakértelemmel, mely lehetővé teszi a tagállamok jelentősebb forrásainak összehangolt és hatékony felhasználását. Polgári védelmi rendszerünk révén a szükséges felszerelésekkel és szakértőkkel segíthetjük azokat, akik erre igényt tartanak. Emellett – a világ legjelentősebb humanitárius segítségnyújtójaként – az unió rendelkezik azokkal az eszközökkel, melyek révén az unión kívül is képesek vagyunk segítséget nyújtani katasztrófahelyzetben.

Együttes fellépésre van szükség ahhoz, hogy kevésbé legyünk sebezhetők. Ezt az európai polgárok is széles körben támogatják: mintegy 90 százalékuk támasztja azt az igényt az EU-val szemben, hogy krízishelyzetben segítséget nyújtson tagállamuknak, és azt is, hogy az unió támogassa a katasztrófák áldozatait a harmadik világban.

Csütörtökön olyan javaslatokat fogok előterjeszteni, melyek révén megfelelhetünk az uniós állampolgárok ilyetén elvárásainak. A katasztrófaelhárításra vonatkozó javaslatom célja az, hogy garantáljuk a kulcsfontosságú eszközök azonnali rendelkezésre bocsátását. A dokumentum számos alternatívát kínál, többek között az alábbiakat:

– Referenciaként szolgáló forgatókönyvek kidolgozása az unión belüli és az azon kívüli főbb katasztrófatípusokra.

– Különböző típusú katasztrófák esetén a hatékony fellépést biztosító eszközök meghatározása.

– Azoknak az eszközöknek a felmérése, meghatározása, azonosítása, amelyeken a tagállamok az uniós katasztrófaelhárítás keretében osztozhatnak.

– A tagállamok felkérése arra, hogy az együttes európai cselekvés keretén belül önkéntesen bocsássák rendelkezésre alapvető fontosságú eszközeiket.

– A szállítás és a logisztika megfelelő biztosítása a gyors, az azonnali uniós segítségnyújtás érdekében.

– Végezetül: az Európai Bizottság felruházása azzal a joggal és kötelezettséggel, hogy a különböző eszközök azonnali bevetésére szólítson fel, s hogy biztosítsa a helyszíni koordinációt.

E javaslatok keretében felkérjük a tagállamokat, hogy a megfelelő időben és a megfelelő helyen bocsássák rendelkezésre a megfelelő szintű segítséget az unión belül és kívül egyaránt. Az európai szintű katasztrófaelhárításnak összehangoltabbnak kell lennie, és az is lényeges, hogy az uniós fellépés az uniós állampolgárok számára, csakúgy mint az anyagi támogatásban és szakértői segítségben részesülők számára, világos és egyértelmű legyen.

A szerző az Európai Unió nemzetközi együttműködésért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztosa