Nem igaz, amikor azt mondja, hogy nincsenek. Csak éppen egy olyan területekre vitte a megszorításokat, melyekről azt gondolta, hogy az emberek nem éreznek meg mindennapjaikban, vagy nem zavarja őket az elvonás. Ezek közé tartozik a kultúra: attól sok-sok milliárdot vontak el. Múzeumoktól, könyvtáraktól, zenekaroktól; az egyetemek ilyen nyomorban még nem tengődtek. A kultúra amúgy is szegényes pályázati forrásaitól és intézményeitől történt az elvonás. S nem igaz, hogy ez az embereket nem érinti: az intézményeknél már számos elbocsátás, fizetéscsökkentés, a dologi kiadások megnyirbálása történt; hosszú távon belül pedig az oktatás, a kultúra társadalmi hatásának ígért növekedésével való szembemenetelés: ezek az eredmények.

A megszorítások két ok miatt érintették épp a kultúrát: hogy ne legyen ellene tiltakozás (a megvetett értelmiségiek hangja nem számít). A másik ok: Orbánnak a kultúrától való mérhetetlen személyes távolsága. (Emlékszem, hogy még előző miniszterelnöksége idején protokolláris okból el kellett mennie egy komolyzenei hangversenyre. A tévé közvetítette ennek egy részét: micsoda undor és unalom egy arcon!) Kíváncsi vagyok, a focitól mennyit vonhattak el! Egyszóval: Orbán hazudott és hazudik, amikor tagadja a megszorítás tényét. Nem védekezés, hogy az előző rendszer következményeit szenvedjük. A választás előtt a jelszó az volt, hogy elegendő a kormányváltás, a gazdasági anomáliákat azonnal fel lehet számolni. S mivel korábban Orbán állította, hogy még sohasem hazudott életében, a hazugság kettős.

Pálfi Mihály Debrecen