A végrehajtót nem a végrehajtást kérő ügyfél választja, kötelező a területi leosztás alapján egy adott végrehajtó szolgáltatását igénybe venni. Ez a rend sérti a végrehajtást kérők érdekét, és sok alkalmatlan végrehajtót tart a pályán – kimagasló jövedelemmel. A végrehajtó eljárására általában a lassúság, a hivatalszerűség, a nemtörődömség a jellemző. Ezen csak a verseny változtathatna, ha a végrehajtást kérők szabadon választhatnának végrehajtót.

A magyar végrehajtói rendszer zárt létszámmal működik, aki egyszer végrehajtó lesz, az gyakorlatilag „hitbizományt” szerez, életkori korlátozás nélkül, alkalmazottak igénybevételével akár haláláig tevékenykedhet a területén konkurens nélkül. Vállalkozását jó eséllyel átörökítheti gyermekére vagy más rokonára. A végrehajtói pozícióra ugyan pályázni kell, de miután sok esetben a végrehajtó rokona dolgozik már évek óta a végrehajtó helyetteseként, ezért más pályázónak nincs esélye. Végrehajtói dinasztiák alakulnak ki.

A zárt létszám fenntartása, a végrehajtók pozíciójának és jövedelmének ilyen erős védelme teljességgel indokolatlan, viszont sérti a végrehajtást kérők érdekeit, lassítja az eljárást és rontja az eredményességét. A végrehajtói pályát meg kell nyitni mindazok előtt, akik a törvényben előírandó szigorú feltételeket (pl. büntetlen előélet, jogi diploma, szakvizsga, végrehajtói vizsga, 15 év jogi területen szerzett gyakorlat, megfelelő informatikai rendszer kiépítése, felelősségbiztosítás, megfelelő irodahelyiség stb.) teljesítik. Aki a feltételeknek megfelel, nyithasson végrehajtói irodát, és őt az ügyfelek minden területi korlátozás nélkül kereshessék meg. Kizárólag ez garantálhatja, hogy egyre több legyen a megfelelő képzettségű, piaci körülmények között működni képes, motivált és ügyfélbarát végrehajtó, s ezáltal a végrehajtási eljárások gyorsabbak és eredményesebbek legyenek.

Teljességgel indokolatlan az is, hogy a végrehajtó az ügyértéktől függő, sokszor igen eltúlzott munkadíjára úgyszintén eltúlzott előleget követelhet a végrehajtást kérőtől. Amíg a végrehajtó nem kap előleget, az üggyel általában nem is törődik. Különösen alacsony kárérték esetén. Az adós vagyonának felkutatására alkalmas állami nyilvántartások (Földhivatal, Járműnyilvántartó, NYUFIG stb.) végrehajtói megkeresésének ugyanis ugyanazok a költségei százezres és százmilliós követelés esetén is. A végrehajtási díjelőlegnek méltányos, a végrehajtó költségeit fedező összegnek kell lennie összeghatártól függetlenül, minden ügyben egységesen, s ezen felül szigorúan sikerdíjas alapon kell megfizetni a végrehajtót.

Sok esetben a végrehajtó az adóstól beszedett részösszegből rögtön levonja a teljes követelésből számított sikerdíjat. Ha valaki pl. kétmillió forint végrehajtását kéri, de a végrehajtó egyelőre csak 200 ezret talál, a behajtott összegből egyetlen forintot sem utal át a végrehajtást kérőnek, hanem mindet megtartja magának. Ez ugyan jogellenes, de mégis rendszeresen alkalmazott végrehajtói gyakorlat, amit sok esetben a végrehajtást kérő nem is kifogásol, mert ha igen, akkor megnézheti magát: a kifogással foglalkozó bíróságon hosszú hónapokra leáll a végrehajtási ügy, a végrehajtó pedig a későbbiekben is ellenséges lesz az ügyféllel még akkor is, ha a bíróság a panaszosnak ad igazat.

Sokszor még jogszabályi hivatkozás sincs a végrehajtói jutalék számítási módjáról, formanyomtatványt kap a végrehajtást kérő, melynek alapján nem is tudja megállapítani, hogy a végrehajtó által megállapított összeg megfelelő-e. Egy ilyen végrehajtót minden jó érzésű ember azonnal faképnél hagyna, és ügyét átvinné máshoz, ha tehetné.

Röviden: az önálló bírósági végrehajtás rendszere sürgős és átfogó reformra szorul. Erősen bízom benne, hogy ez hamarosan megtörténik.

A szerző ügyvéd