Szijjártó Péter ugyanakkor elfelejtette szóba hozni, hogy a magánnyugdíjpénztárakat, amelyek eddig köszönték szépen, csak megvoltak valahogy, illetve azok befizetőit két nappal korábban éppen az ő miniszterelnöke sodorta válságba, amikor bejelentette, hogy 14 hónapon át a kormány fogja használni 2,8 millió tag befizetéseit, nem pedig a pénztárak, amelyekkel e tagok erre a célra leszerződtek.

A miniszterelnöki szóvivő azt is elfelejtette közölni, hogy más fölállásban, például olyankor, amikor az állam közvetlenül nem vesz részt az ilyen mechanizmusokban, az ilyen eljárást némi leegyszerűsítéssel jogtalan eltulajdonításnak, jogalap nélküli gazdagodásnak szokták minősíteni, aminek következtében magántársaságok könyvelőit bilincsben viszik el, de az állam természetesen (?) más, azt tesz, amit akar. A kérdés csak az, hogy mit akar. És ez a leginkább zavarba ejtő.

A 2,8 millió tag ugyanis lényegében Magyarország aktív munkavállalói rétege, a fiatalabbak mindenképpen, tehát jórészt éppen azok, akik 1998-ban kormányra ültették a Fideszt. 1998 és 2002 között a Fidesz bevallottan ennek az oldalnak a kormánya volt, most, ennyi idő után azonban ezt nem lehet ennyire egyértelműsíteni, holott minden jel arra utal, hogy a Fidesz a felső középosztályt igyekszik tovább erősíteni. Csakhogy most a Fideszre szavazók ennél jóval szélesebb réteget képviselnek: nemcsak az aktív munkaképesek vannak itt, hanem az inaktívak, a nyugdíjasok, a diplomások és a szakmunkások egyaránt. Nem véletlenül nevezte Orbán Viktor a legnehezebb feladatai egyikének, hogy a szegények és a középosztály „történelmi szövetségét, ezt a keskeny pallót” fenntartsa. Nem lesz egyszerű, még akkor sem, ha Orbán minden változtatást azzal indokol, hogy azzal majd mindenki jól jár.

Eddig sokan kellő hittel és derűvel fogadták, hogy a Fidesz elnöke a szövetséget úgy értelmezi, hogy szimbolikus ügyekben gesztusokat kell tenni a középosztálynak (lásd a kevésbé látványosak közül Hoffmann Rózsa ámokfutását, amire egy jobbikos politikus azt mondta, hogy az oktatási államtitkár a Jobbik programját hajtja végre), miközben a szegényebbek várják, hogy elindulhassanak végre, ha mégoly keskeny pallón is, de előre.

Most talán a kedvezményezettek derűje is megcsappan: a 14 havi einstand már nekik is húsba vágó. Még akkor is, ha állítólag, ahogy Matolcsy György ígéri, ez lesz a fedezete az egykulcsos személyi jövedelemadónak, amely elemzők szerint szintén csak a középosztálytól fölfelé fejti ki áldásos hatásait. Orbán Viktor eddigi talán legveszélyesebb játszmájába kezdett: hitelt kér az őt megválasztóktól. Azt az aktív munkavállalók kényszerűen – mi mást is tehetnének? – megadják. A részleteket azonban hamarosan el kell kezdeni törleszteni. Ott, abban a pillanatban a szegények és a középosztály „történelmi szövetsége” megroppanhat.