Ha pár hete ballib gondolkodóként örömmel bíráltam a Fidesz nőkre vonatkozó tervét, most fájdalommal meg kell tennem ezt az MSZP javaslatával is. (Megjegyzem, nincs tudomásom arról, hogy a Fidesz felé hajló szakértők nyilvánosan felemelnék a szavukat e felelőtlen terv ellen.)

Nem akarom részletesen megismételni érveimet a szóban forgó javaslattal szemben: elegendőnek látszik utalni arra, hogy az összeegyeztethetetlen az MSZP kormánya által törvénybe iktatott további korhatáremeléssel: miért dolgozzék valaki 62 vagy 65 éves koráig, amikor 40 év szolgálati idő után 58 évesen is teljes nyugdíjat kaphat. Különösen majd akkor, ha a Fidesz tényleg lecsökkenti a személyi jövedelem-adókulcsot, miáltal szinte megszűnne a nyugdíj melletti munkát terhelő többletadó.

Inkább a címben jelzett kérdést járom körül: hazudhat-e az ellenzék? Szerintem nem, de meglepően sok szakértő válaszolja négyszemközt azt: az ellenzék nyugodtan hazudhat, csak az a fontos, hogy a kormány ne tegye ezt. „A kutya ugat, a karaván halad.” Igaz, ha nem a kettős mércét használnák, e pártos szakértőknek nyolc éven keresztül el kellett volna ítélniük a Fidesz „kommunikációs túlzásait”: a 14. havi nyugdíj megígérését 2006-ban és a megszorítás nélküli kibontakozásról való beszédet 2010-ben, hogy csak két fontos „füllentést” említsek.

Persze az ellenzékből gyakran kormánytöbbség lesz, és akkor nagyon nehéz egyik napról a másikra átállni a hazugságról az igazmondásra. A Fidesz politikusainak is nehezen ment, hogy a „szavazófülkés forradalom” előtti napon még összeomlás előtti állapotokról beszéljenek, majd kormányra kerülve azt állítsák, hogy megszorítások nélkül teljesíthető a Bajnai-kormány által vállalt hiánycél. Talán a rövid átmeneti idő okozta, hogy a Kósa–Szijjártó páros görög típusú válsággal riogatott hazánkban, immár maguk alatt is vágva a fát.

De térjünk vissza az MSZP-hez, mely 2002-ben az SZDSZ-szel koalícióban, részben populista ígéretekkel jutott kormányra, amelyeket felelőtlen módon beváltott. 2006-os győzelme után a fenntarthatatlan költségvetési hiányra reagálva a koalíció először elfogadható mértékűre csökkentette a költségvetési hiányt, majd a nemzetközi válság nyomása alatt fokozatosan visszavett a 2002–2006 között bevezetett jóléti intézkedésekből: például megszüntette a 13. havi nyugdíjat, a nyugdíjak bér-ár indexálását. Ugyanakkor meghirdette a nyugdíjkorhatár fokozatos, de jelentős emelését 2012 és 2018 között, 62-ről 65 évre. A költségvetési támogatású forinthitelek helyébe lépő devizaalapú lakáshitelek miatt sebezhetővé vált magyar gazdaságot – az átmeneti IMF–EU-hitel mellett – a költségvetési egyenleg jelentős javítása és alacsonyan tartása mentette meg, ez azonban kizárta a máskülönben ésszerű anticiklikus költségvetési politikát. Ez a racionális politika is jelentősen hozzájárult az MSZP megrendüléséhez (és a koalícióból időközben kiváló SZDSZ megsemmisüléséhez).

Szabad-e mindebből azt a következtetést levonni, hogy a kommunikációs versenyben most az MSZP-nek helyet kell cserélnie a Fidesszel? Hogy mostantól kezdve az MSZP hazudjon, és kézzel-lábbal akadályozza a Fidesz esetleg helyenként és időlegesen ésszerűvé váló gazdaságpolitikáját? (A szóban forgóMSZP-s tervhez képestmár az is ésszerű, hogy a Fidesz-terv csak a nőkre vonatkozna, bár persze a legésszerűbb az lenne, ha mindenki elfelejtené az egészet!) Egyes MSZP-s politikusok most bizonyára azt gondolják, hogy a megtévesztő, bár egyelőre sikeres Fidesz-kommunikációt kell utánozni. Még az is elképzelhető, hogy ideig-óráig ez növeli a népszerűséget.

Mégis azt gondolom, hogy az MSZP-nek a hazudozásban sem szabad követnie a Fideszt. Nemcsak erkölcsi okok miatt. Még ha vonzónak is tűnne egyeseknek a populizmussal szerzett népszerűség, ma már a külvilág nem finanszírozna ilyen intézkedéseket. Évekig lassú lesz a kilábalás az egész fejlett világban, s emellett Magyarországnak még le kell mosnia magáról a fiskális alkoholizmus (a beteges túlköltekezés) bélyegét is. A Fidesz ellenfeleinek nem kell túlzottan félniük: nem lesz könnyű dolga a Fidesznek az önkormányzati választások után sem. Hiába nő még nagyobbra a hatalma, „az emberek” egyre jobban rádöbbennek arra, hogy a „szabadságharcosok” becsapták őket, éppen ellenzéki korukban felhalmozott hazugságaikkal. A nyugdíjasok annak ellenére sem kapják vissza a 13. havi nyugdíjat, hogy a Fidesz a megszüntetése ellen szavazott 2010 tavaszán; az adósoknak nem lesz hirtelen könnyebb a devizahitelek törlesztése, éppen a Fidesz hiteltelen gazdaságpolitikája miatt; és az egymillió munkahelynek a töredéke sem fog megvalósulni tíz év alatt. És ha „azonnal”, azaz három év alatt tényleg megvalósul a (jövedéki és „termelési” adókkal ellensúlyozott) alacsony, egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer, akkor a keresők jelentős része megtapasztalja majd, hogy az ilyen adóátrendezés csak a jobban kereső kisebbségnek lehet előnyös.

Összefoglalva: az MSZP ne hazudjon ellenzékben sem!

A szerző közgazdász