És ha emiatt veszteségei keletkeznek az ügyfélnek – mert például a gázszolgáltató büntetőkamatot számol fel az elmaradt díjfizetés miatt –, akkor számon kérhető-e a pénzintézet? Az első kérdésre a válasz nem, ezért a másodikra egyértelmű igen.

Valami hasonló történik most a magán-nyugdíjpénztári tagokkal is. Egy későbbi szolgáltatásra szerződtek, melynek fejében rendszeresen bizonyos összeget helyeznek el a magánpénztáraknál nyitott számláikon. Ha valamilyen oknál fogva nem érkezik meg a pénz, akkor arra nem tud hozamot elszámolni a pénztár, vagyis elmarad a nyereség, ami egyben a tag vesztesége.

Vannak persze különbségek is a két példa között. Míg a banki ügyfél saját döntése alapján nyit számlát, a magánpénztári tagság – legalábbis egy bizonyos kor alatt – kötelező volt. Míg a bankban elhelyezett megtakarításaink nem jelentik a fedezetét egy közösséget illető ellátásnak, addig a pénztárakba fizetett járulékok hiányoznak a nyugdíjak fizetésére szolgáló állami alapból.

De még ezzel sem jutottunk közelebb ahhoz, hogy megalapozott ítéletet tudjunk mondani a kormány döntéséről, amely a büdzsé lyukainak foltozására novembert követően 14 hónapon át visszatartja a magánpénztárakba folyó járulékokat. A pénztári felhalmozások egy jelentős részét állampapírba fektetik a magánpénztárak, vagyis ezek az összegek már most is finanszírozzák a költségvetést. Igaz, hitel formájában, amit előbb-utóbb vissza kell fi zetni. Ugyanakkor a banki példában szereplő megtakarítás is hozzájárulhat a büdzséhez, ha a bank állampapírokba fekteti.

Valójában azt a kérdést kell megválaszolni, hogy ki rendelkezik a magánpénztárakba kerülő járulékok felett. Az állam, amely odairányította a pénzt, a járulékfizető, aki fizeti, vagy a pénztár? Az állam hivatkozhat arra, hogy ő szabja meg, kinek mennyi járulékot kell fizetnie. Arra viszont nem, hogy a nyugellátás állami feladat: ezt a feladatot ugyanis részben átengedte a pénztáraknak, amikor megteremtette a vegyes nyugdíjrendszert. A pénztár sem tekinthető a rendelkezési jog kizárólagos gyakorlójának, vagy csak annyira, amennyire maga a járulékfizető.Mégiscsak az ő béréből vonják le a befizetendő összeget. A munkavállaló rendelkezési joga is korlátozott, hiszen csak bizonyos megkötésekkel férhet hozzá a számláján felhalmozódott pénzhez az előírt futamidő lejárta előtt.

Összetett rendszer ez. De az nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy a kormány tervezett egyoldalú beavatkozása a magánnyugdíjpénztári rendszerbe nem fér az alkotmányos keretek közé. Tisztább volna a helyzet, ha novembertől – úgy, ahogy van –megszüntetnék a vegyes nyugdíjrendszert, és minden későbbi kifizetést az állam vállalna magára. Ebbe az irányba tart ez a történet, de okozhat még fejtörést a kormány jogi szakértőinek e köztes lépés, amit elsősorban aktuális fiskális érdekek vezérelnek, de megbúvik mögötte az az igazán soha nem tagadott célja Orbánéknak, hogy visszacsinálják a nyugdíjreformot. A javaslat hétfőn a parlament elé kerül, amely nyilván sürgősséggel tárgyalja, hogy novembertől már vissza lehessen tartani a pénztáraknak járó havi 30 milliárd forintot. Nem lennék meglepve, ha ezekben a napokban már iktatnák az Alkotmánybíróságon az első kifogásokat.