Kényszerítés és ellenőrzés
Marad a kikényszerítés: kinek is lenne a feladata? Kinek kellene arra ügyelnie, hogy ne történjen környezeti katasztrófa? Hogy egy több millió köbméteres zagytározó ne épülhessen egymáshoz derékszögben csatlakozó falakkal? Vagy ha már így épült meg valamikor, akkor a derékszögeket legalább belülről lekerekítsék, vagy egyéb módon erősítsék meg a falakat? Kinek a feladata lenne rendszeresen ellenőrizni, nincs-e valami hiba?
A válasznál abból kell kiindulnunk, kit veszélyeztet egy ilyen objektum, kinek kell állnia a kármentesítési költségeket. Kiket veszélyeztet? Minket, állampolgárokat. Kinek kell a költségeket állnia? Nekünk, állampolgároknak (hiszen szegény, szerencsétlen cégnek nincs erre pénze). Persze nem közvetlenül, hanem adóforintjainkon keresztül.
Az államnak kellene ezt a feladatotmegoldania, hiszen adónkat az államnak fizetjük. De hogyan? Kényszerítés és ellenőrzés útján, más megoldás nem ismeretes.Mindez a megfelelő jogi szabályozással kezdődik, majd az engedélyeztetési eljárással és azután a hatósági ellenőrzésekkel folytatódik. Teljesítette az állam ezt a feladatát? Nyilvánvalóan nem! S ez az állítás teljesen pártsemleges, mert ebből a szempontból minden eddigi kormány ugyanazt tette, pontosabban nem tette.
A környezeti katasztrófáért tehát elsősorban az állam felelős! Onnan kezdve, hogy nem szabályozta megfelelően a létesítési és üzemeltetési engedélyek kiadását, folytatva azzal, hogy fenntart ugyan hatóságokat, de az illetékes hatóság engedélyezi egy olyan létesítmény üzemeltetését, amely a legelemibb fi zikai ismeretekkel nincs összhangban. Olyan hatóságot, amely nem észleli a közelgő katasztrófát.
Lehet vitatkozni a katasztrófát közvetlenül vagy közvetve kiváltó okokról, de az állam felelőssége vitathatatlan!
Balla Zoltán Budapest