Nagy dobás volt az ajánlószelvények reformációja. Talán egy kétszázezres lakosú nagyvárosban ennek van is jelentősége, de végiggondolta-e valaki, hogy ez hogyan hat ki a kisközségek életére?

A globális válság okozta nehézségek leginkább a falvak életét nehezítették meg az elmúlt években, főként a csőd szélén állókét. Az önkényuralmi rendszert fenntartó, többciklusos kiskirályok – és csatlósaik – beágyazódtak a kisebb települések életébe.

Talán ezért is volt jellemző, hogy irreálisan sok független polgármesterjelölt mérettette meg magát a lakosság létszámához viszonyítva, hisz sokan gondolták úgy, hogy a Pató Pál uras hozzáállással, a segélyek felélésével, a lassú hanyatlással fel kell venni a harcot.

Az ajánlószelvények begyűjtése már feladta a leckét. Például egy ötszáz fős faluban, ahol mindenki ismer mindenkit, főképp a hatalmon lévő vezetés adhat munkát és közmunkát. Nagy merészséget jelentett egy ellenfélnek átadni a névvel, címmel, személyazonosító számmal és aláírással ellátott cédulát. Sokaknak azért így is sikerült a jelöltek közé kerülni. És itt indult el a lavina. Megvesztegetések, átverések, rágalmazások – hadjárat.

Sokan bíztak az emberekben, a jó szándékban és a jó Istenben, de a változtató szándék fennakadt a rokoni és baráti szálakból szőtt pókhálón.

Az emberek félnek a változástól, talán a tenni akarás tűnt el belőlük, vagy –ami még rosszabb – ennyire érdektelenné és butává vált az emberiség. Nincs mersz bennük, mert elhitették velük, hogy képtelenek a változtatásra. Az emberek féltik a munkájukat, a családjukat, a földjeiket, jobbnak látták, ha minden marad a régiben.

Bajzáth Tímea