Ugyanis, még ha a demokratikus eszmék diadalának tűnik is Erdogan pártjának sikere, olyan erőket szabadít fel, amelyek Törökországot visszahelyezni igyekeznek abba a társadalmi-politikai keretbe, amelynek jogelődje az ottomán birodalom, a szultáni állam volt az 1909-es ifjútörök forradalomig. A fiatal tisztekből álló csoport céljai közé tartozott az akkor még a mai Iz rael (Palesztina), Szíria, Irak és az Arab-félsziget fölött is uralmat gyakorló állam modernizálása. Az elvesztett első világháború után pedig teljesen szakítani akartak az iszlámmal, mint politikai tényezővel. Az utolsó szultánt lemondatták az iszlám legfelső vezető tisztét jelentő kalifai rangjáról, majd kikiáltották a köztársaságot.

A Török Köztársaság laikus berendezkedésű nemzeti állam lett. Magát a vallásgyakorlást nem bántották, de bizonyos megnyilvánulásait (például a többnejűséget, a férfiak turbánviseletét, a nők fátyolés kendőhordását) megtiltották, és bevezették a latin betűs írást. A papságot az államvezetésből a mecsetekbe szorították.

Az azóta eltelt közel száz év alatt az ország modernizálásának, nyugatiasításának őre a hadsereg volt. Minden változtatási kísérletet – ha kellett erőszakkal – meghiúsított.

A katonaság által létrehozott laikus állam ellenzéke Erdogan újabb választási győzelmével iszlám arculatot akar adni az országnak. Ezzel akarva-akaratlanul kaput tár az iszlám szélsőségeseknek. Szeptember 15-én terjedt el a hír, hogy a következő választásokon Teherán 25 millió dollárral fogja támogatni a török kormányt. Az Európai Uniónak azok a tagállamai, amelyek ellenzik Törökország felvételét, Erdogan álláspontja és a beígért iráni támogatás tükrében feltehetően igazolva látják a maguk álláspontját.

Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy Törökország csatlakozása esetén az iszlám hitűek eddig mintegy tízmilliós száma a nyolcvanmillió törökkel megközelítené a százmilliót. Továbbá: Németország mellett Törökország lenne a legnépesebb tagállam.

Dr. Del Medico Imre Budapest