„Nem azt várom, hogy szakmai döntéseket hozzon helyettem, elegendő, ha végrehajtja azt, amire … utasítom” (mármint az egyik helyettes államtitkár). „Nem számítok szekértábor-küzdelmekre, mert aki ellenáll, azt eltávolítom.”

Nekem erről a „boldog békeidőkben” közszájon forgó szervezeti szabályzat első két pontja jutott eszembe, mely szerint: Első pont, a főnöknek mindig igaza van. Második pont, ha mégse, akkor automatikusan életbe lép az első pont.

Ebben az interjúban is előkerült, hogy a vezető szakemberek leváltása nem boszorkányüldözés, mert helyettes államtitkárként megtartott egy korábbi államtitkárt.

Ha jól számolom, ez már a harmadik eset (alkotmánybíró, ÁSZ- elnökhelyettes), amikor hivatkozni lehet arra, hogy a másik oldal egy része is támogatja az új kurzust. A jelenlegi hatalom legfőbb érve az, hogy a kétharmados többség megbízta őket azzal, amit éppen csinálnak. Ha történetesen nem tartják be a rájuk vonatkozó törvényeket, legfeljebb megváltoztatják azokat.

A korábban oly harcos szakszervezetek, a vasutasok, hallgatnak, vezetőik az új hatalom kegyeit keresik (kis túlzással). Az ellenzék egy része eleve egyetért az új folyamatokkal. Az MSZP-s vezetők pedig akkor se kiabálnak, amikor pocskondiázzák pártjukat, vagy rajtuk taposnak. Én pedig nem tudom eldönteni, hogy ez azért van, mert gyávák, vagy mert fogalmuk sincs, hogy mit kellene csinálni.

Fehérvári István Székesfehérvár