A kormánynak a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára például szakítana a „doktriner” jogvédő állásponttal, az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára szerint pedig az eltérő tudásszinttel rendelkező diákok közös oktatása komoly kudarcélményt jelentene a rosszabb helyzetben lévő roma tanulók számára. Bár mi sem ismerünk minden romát személyesen, tartunk tőle, hogy az elkülönítéssel okozott további versenyhátrány a leszakadó rétegeknek sem jelent erősebb motivációt. Azt pedig valamennyi kutatás megerősíti, hogy a szegregált iskolák a többségi intézményeknél alacsonyabb minőségű tudást nyújtanak, és ezzel tovább rontják az onnan kikerülők életesélyeit.

A romák érdekérvényesítési lehetőségeit azonban nemcsak a parlamenti pártok néhol felemás, máskor ellenséges hozzáállása gyengíti, hanem maga a kisebbségi törvény is. Bár a jogszabály kiemelt közösségi jogként biztosítja a kisebbségi önkormányzatok létrehozását, ez a gyakorlatban leginkább egy korlátozott kulturális autonómiát jelent. A kisebbségi önkormányzati rendszer formailag ugyan az önkormányzati modellt követi, ám a valódi önkormányzatisághoz alapvető jogosítványok hiányoznak, és a kisebbségi választójoggal való visszaélés abszurd eseteinek is könyvtárnyi irodalma van. Megtörtént, hogy egy helyi futballcsapat tagjai alakítottak kisebbségi önkormányzatot, majd a kisebbségi érdekképviseletért járó állami támogatást a csapat finanszírozására fordították. De tudunk olyan polgármesterről is, aki, miután kisebbségi képviselővé választatta magát, úgy tette működésképtelenné a kisebbségi önkormányzatot, hogy nem vett részt egyetlen ülésen sem.

Elvben a települési önkormányzatok bármilyen hatáskörüket átadhatnák a helyi kisebbségi önkormányzatnak a közhatalmi, a hatósági jogkört és a közüzemi szolgáltatásokat kivéve. Erre azonban nem igen akad példa. A kisebbségi önkormányzatok számára a törvény lehetőséget ad oktatási intézmények alapítására és átvételére, ám erre a legtöbb kisebbségi szervezet anyagi háttér hiányában nem képes. A kisebbségi önkormányzatok tényleges működése tehát a települési önkormányzatokkal kialakított –gyakran átpolitizált – viszonyukon múlik.

A cigány kisebbségi önkormányzatokat az identitás megtartása mellett például a –jóval pénzigényesebb és bonyolultabb – foglalkoztatási és szociális kérdések megoldása is terheli, s az önazonosság megőrzésén túl meg kell teremteniük az integráció lehetőségét is. A települési önkormányzatok előszeretettel ruházzák rájuk a konfliktusokkal terhes, kényelmetlen szociális és segélyezési feladatokat, arra hivatkozva, hogy a kisebbségi képviselők jobban ismerik a helyi közösségek belső viszonyait. Ez ellentétes a kisebbségi törvénnyel, amely kizárólag az oktatási és kulturális területeken teszi lehetővé hatáskörök átadását. Hatékonyabb (és jogszerűbb) megoldást jelenthetne, ha a kisebbségi önkormányzatokat ténylegesen bevonnák a települési önkormányzatok döntéshozatali folyamataiba, például úgy, hogy valamilyen részvételi, véleményezési vagy egyetértési jogot kapnának a helyi szociális ügyek kezelésében.

Bár a települési önkormányzat bizonyos, a kisebbségi lakosságot is érintő rendeleteit csak a kisebbségi önkormányzat egyetértésével fogadhatja el, ezek a rendelkezések is kijátszhatók. Például az, hogy hol közművesítenek vagy aszfaltoznak, nem tartozik az egyetértési joggal érintett tárgykörök közé, pedig alapvetően meghatározza a helyi közösség életkörülményeit, lehetőségeit.

Számos esetben tapasztalható, hogy olyan településeken is figyelmen kívül hagyják a helyi roma lakosság érdekeit, ahol lélekszámuk alapján elvileg jelentős befolyással is rendelkezhetnének. Fontos, hogy roma honfitársaink is tisztában legyenek szavazati joguk értékével, és politikai aktivitásuk ne csak a kisebbségi választásokon való részvételben merüljön ki.

A téves kormányzati intézkedések, a helyi konfliktusok és a szélsőséges erők önkormányzati szinten való előretörése ellen a védekezés jelenleg rendelkezésre álló leghatékonyabb eszköze, ha a kisebbségi közösségek tagjai a települési önkormányzati választásokon is jelöltetik magukat, illetve saját jelöltjeikre voksolnak.

A szerzők az újkorcsoport tagjai

Marabu rajza