Európában komoly és fokozódó ellenszenv él a romákkal szemben. Sok roma emiatt is és a jobb munkalehetőségek reményében is elhagyja közösségét, lakóhelyét. Ettől pedig velük szemben a diszkrimináció és az erőszak tovább erősödik.

Magyarországon és Szlovákiában is súlyos támadásokat szenvedtek el a romák. A diszkriminációra sok országból sok bizonyíték van. Például a francia belügyminiszter nemrég kiszivárgott körirata, miszerint a romatelepek felszámolása elsődleges feladat. Az ENSZ illetékes bizottsága, a CERD megállapította, hogy számos más országban, Bulgáriában, Csehországban, Görögországban, Romániában, Szlovákiában stb. is van példa a romák erőszakos kitelepítésére és szegregációjára.

Van, ahol a romák csak korlátozottan jutnak hozzá az egészségügyi ellátáshoz és más közszolgáltatásokhoz, és nem rendelkeznek megfelelő személyi okmányokkal sem. A CERD szerint széles körben elterjedtek a roma gyerekek oktatásával kapcsolatos problémák, például az, hogy szegregált osztályokba kerülnek, és felülreprezentáltak a tanulási nehézségekkel küszködő gyerekeknek fenntartott iskolákban. Az Európai Emberi Jogi Bíróság megállapította, hogy Csehország és Görögország megszegte jogi kötelezettségeit a roma gyerekek oktatásával kapcsolatban. Az ilyen bírósági eljárások azonban esetlegesek.

A romák visszatelepítésének Németországból Koszovóba rettenetes következményei voltak. Egy UNICEF-tanulmány kimutatta, hogy a roma gyerekeket, akik elég jól integrálódtak a német iskolákban, olyan albán nyelvű közegbe taszították, ahol alig van esélyük iskolába járni.

Az EU illetékes bizottsága szerint a kisebbségek közül a romákat éri a legsúlyosabb diszkrimináció az unióban.

Sokan a romák szenvedélyes megbélyegzésével igyekeznek politikai előnyre szert tenni. Ezt szóvá tettem Olaszországban is, ahol legális és illegális romatelepeket látogattam meg, és másutt is.

Az integráció első lépése az, hogy a romák hozzájussanak az oktatáshoz és más alapvető szolgáltatásokhoz (egészségügyi ellátás, megfelelő lakhatás, munkalehetőségek). Ezek a jogosultságok az emberi jogok körébe tartoznak.

Tisztában vagyok vele, hogy bizonyos roma szokások – például a kényszerházasságok, a gyermekmunka – ütköznek a többségi társadalom szokásaival és maguk is emberi jogokat sértenek. Az is világos, hogy a társadalom peremén élő romák közül többen követnek el – legtöbbször kisebb súlyú – bűncselekményeket, ami érthetően feszültségekhez vezet. De ezek az ügyek eseti kezelést igényelnek, s nem vezethetnek általános megbélyegzéshez. Ugyanazokkal a következményekkel kell járniuk, mint bármely más törvénysértő esetében. Nem fogadhatók el azok a kirívó, drákói ítéletek, amelyeken az egész kisebbség megbélyegzésének és kollektív megbüntetésének szándéka érződik.

Nemzetközi szinten és az EU-ban is komoly erőfeszítések történtek már a fent említett problémákmegoldására. A romák befogadását célzó platformmal és az ezzel kapcsolatos közös alapelvek 2009-es elfogadásával az Európai Bizottság megpróbálta előrelendíteni a romák integrációjának ügyét. Az ENSZ-nek a rasszizmussal kapcsolatos 2009. áprilisi, ún. felülvizsgálati konferenciáján 182 tagállam tett ígéretet arra, hogy konkrét intézkedéséket tesz a romákkal és más kisebbségekkel szembeni diszkrimináció eltörlésére.

De mindennél sokkal többet kell tenni. Az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az ENSZ, az EU és 27 tagállama most lehetőséget kapott, hogy a passzív reagáló magatartását aktív, kezdeményező magatartással váltsa fel. Fel kell mutatni a legjobb gyakorlati példákat, rögzíteni kell az emberi jogi normákat, majd alkalmazni ezeket az egész unióban, hogy biztosítsák a roma nép számára, hogy méltóságteljes életet élhessen a világ egyik leggazdagabb térségében. Mely nekik is hazájuk.

A szerző az ENSZ emberi jogi főbiztosa