Ha nem jár óvodába, az sem jó, hiszen a szocializálódáshoz közösségre van szükség. Így Csongor 24 társával jár óvodába. Le a kalappal az óvónők előtt, akik a nagy létszám ellenére mindent elkövetnek, hogy a beilleszkedés zökkenőmentes legyen, de a feladat megoldhatatlan.

Kis létszámú csoport kellene, ahol több idő, és türelem jutna a gyerek „bogarainak” kezelésére, elviselésére. Ilyen fiatal korban hihetetlen fejlődést lehet elérni a Csongorhoz hasonló, az autizmus enyhébb spektrumába tartozó gyerekekkel, komoly esélyt adva az önálló, teljes életre. Idősebb korukban – 6-8 évesen –ez már sokkal nehezebb. Tudom, kevés az óvodai férőhely, kevés a pedagógus, kevés a fizetésük stb.

Ausztriában családi napközi keretén belül, speciálisan képzett Tagesmuttihoz jár négy egészséges gyerek mellé egy, speciális nevelést igénylő.

Nem tudom mi lesz „Esőgyerekem” sorsa, de remélem – miután egyre többen küzdünk hasonló problémával –, az utánunk jövőknek könnyebb dolguk lesz.

Dömötör Zoltán Zalaegerszeg