Kétségtelen, több nyugati országban vannak olyan tiszavirág-életű pártok, amelyek bődületes ostobaságokkal (ingyensör, adózás eltörlése, jog az impotenciára, 8 óra szabadidő, 8 óra pihenés, 8 óra alvás stb.) próbálják nevetségessé tenni a demokratikus rendszer legfontosabb aktusát, a választást. Ez – a tettesek ostobasága mellett – magyarázható azzal is, hogy szerencséjük volt. Nem éltek diktatúrában. Mi éltünk. Demokratikus körülmények között pedig csak most élhetünk Magyarországon húsz esztendeje. Meg kellene becsülni és nem nevetségessé tenni azt a rendszert, amelyre olyan sokat vártunk.

Magyarázat persze most is van arra, hogy miért nem a szükséges komolysággal kezeljük állampolgári mivoltunk ünnepnapját, miért tűrjük, hogy egyesek nevetség tárgyává tegyék. Például az, hogy elenyésző kisebbségről van szó, kevesen szavaznak rájuk. Igaz. De számos példa van arra, hogy egy elenyésző kisebbség képes megmérgezni egy egész társadalom felfogását. A gúny, az akár szellemes kifigurázása egy fontos közügynek kétségeket kelthet az egész társadalomban a legfontosabb kérdésekkel szemben is.

Azt is halljuk, hogy politikusaink devalválták a demokratikus rendszert. A népnek elege van belőlük és egyáltalán a politikából. Kérdés: ki választotta ezeket a politikusokat? Nem mi, akik rájuk szavaztunk, és azok, akik távolmaradásukkal segítették elő a megválasztásukat? A politikusaink olyanok, mint az egész társadalom. Ugyanabban a hazug, korrupt rendszerben szocializálódtak mint a választók. Adott esetben ugyanúgy csalnak, lopnak, mint a társadalmi többség. A jogos elvárásnak, hogy példával kellene elöl járniuk, hiszen adópénzből élnek, közülük sokan nem tesznek eleget. (Úgy, mint mi sem, amikor nem kérünk számlát az autójavításért.) De ezért nem a demokratikus rendszer a felelős, hanem mindenekelőtt mi, akik erre a felelős posztra állítottuk őket. És ha viccre vesszük a választást, és nem megyünk vasárnap szavazni, akkor ez a típus marad a nyakunkon.

Persze a mi esetünkben van ennek a dolognak egy másik összetevője is. A választást nem a Kétfarkú Kutya Párt tette elsőként nevetségessé. Sokkal inkább az a párt, amely forradalomnak minősítette azt, ami a szavazófülkében történt. Első hallásra azt gondoltam, viccelnek. Aztán kiderült, komolyan gondolják. Annál roszszabb. Hiszen ők is tudják, hogy a forradalom színhelye nem a szavazófülke, hanem az utca. S azt is, hogy demokrácia ellen nincs forradalom. Ha mégis van, az ellenforradalom.

Szégyenünk ország-világ előtt, hogy legnagyobb pártunk, az akárhányfarkú Fidesz, átvette egy a demokráciát nevetségessé tevő viccpárt módszerét.

A szerző újságíró