„Különösnek tűnik, hogy a felvilágosodás kora óta Európa legkiválóbb elméi közül oly sokan milyen nagy fontosságot tulajdonítottak az ember egyik képességének – a józan észnek – a többi rovására” – írja a híres történész, Norman Davies. Legutóbb Orbán Viktor dőlt be ennek a naivitásnak. Pedig aki józan ésszel gondolkozik, az tudja, hogy messze nem a józan ész irányítja a világot. Ha az irányítaná, akkor a nagy francia forradalom talán még megtörtént volna, de a jakobinus diktatúra és Napóleon császársága már biztosan nem. Ha a józan ész irányítaná a világot, akkor nem lettek volna koncentrációs táborok és kommunista diktatúrák. De hatnak többek között az állatvilágból örökölt ösztöneink is. Zsigeri indulatok – háborúk. Szexualitás. Tudatalatti. Félelem az újtól – maradiság. Mozgatnak minket az egyéni ambíciók, amelyek gyakran átcsapnak hatalomvágyba – ugye, politikus urak? Érzelmek. Bűnbakkeresés – rasszizmus. Becsületesség. Hazugság –választási ígéretek... Szeretet. Vallási fanatizmus – terrorizmus. Stb. stb.

És mit tud kezdeni a józan ész a természet káoszával, a véletlennel, a vaksorssal szemben? Az egyik évben az aszály, a másikban a fagy pusztítja el a termést. Vétlen emberek halnak meg autóbalesetben. A hibás gének fiatalon bármelyikünket temetőbe küldhetnek. És a többi és a többi… Ember tervez, Isten végez!

Ráadásul sokan ma is több ezer éves mesekönyvekből olvassák ki az „igazságot”, ahelyett hogy használnák a józan eszüket, értelmesen gondolkoznának, mérlegelnének.

A józan ész, a racionalitás az élet egyik területén viszont tényleg vitathatatlan sikereket ért el, a tudományban és a technikában. Ezért napjainkban még a sámánok és a próféták is tudományos köntösbe burkolva, a józan észre hivatkozva próbálják meg hitelesíteni hamis ideológiáikat.

De mi van akkor, ha a józan észre hivatkozva homlokegyenest ellenkező nézetek ütköznek egymásnak, amint az a politikában gyakran megesik. Célszerű lenne, ha politikusaink felhasználnák a tudományos világnézet legfontosabb tételét: „A puding próbája az evés.” Egy elméletet, egy jogszabályt mindaddig csak igazolatlan feltevésnek, hipotézisnek tekinthetünk, amíg az a gyakorlatban be nem bizonyítja, hogy teljesíti azokat az előrejelzéseket, amelyeket megszületésekor előrevetít. Egy jogszabályt nem akkor kell ünnepelni, amikor elfogadják – hiszen ez „semmiség” a törvényhozó többségnek –, hanem akkor, amikor az az életben is bebizonyítja, hogy több hasznot hoz, mint esetleg amennyi kárt okoz.

Egyébként a leírt fenntartásaim ellenére én is azt gondolom, hogy még mindig a józan ész, az értelmes gondolkozás a legjobb iránytű az ízig-vérig való emberi világunkban.

Sipos László Veszprém