Az átgondolatlan lépésekért az elsődleges felelősség valóban a 2002-es győztes pártokat terheli, mert ha a választási kampány idején nem is ismerték teljesen a gazdaság teherbíró képességét, de sejtéseik lehettek arról, és a hatalom átvétele után konkrét információk birtokába is jutottak. A Fidesz azonban mindent tudott, mégsem protestált az átgondolatlan ígéretek ellen.

Vajon miért? Miért szavazták meg a közalkalmazotti béremelést, a 13. havi nyugdíjat? Mert reálisnak tartották azok hazai finanszírozhatóságát? Mert szívükön viselték a közalkalmazottak és a nyugdíjasok sorsát? Ha valóban erről lett volna szó, miért nem hozták meg ezeket a döntéseket országlásuk idején? Vagy az ország teherbíró képességének ismeretében úgy gondolták, hogy ezek a döntések olyan gazdasági nehézségeket eredményeznének, amelyek a szocialista és szabad demokrata kormány népszerűségének csökkenéséhez, esetleg bukásához vezetnek?

Ha elfogadjuk Orbán Viktor „politikai bűn” értelmezését, s ebben a Medgyessyés a Gyurcsány-kormány felelősségét, akkor eltekinthetünk-e a mindkét törvényt megszavazó Fidesz és Orbán Viktor politikai felelősségétől? Bizony-bizony, Orbánék nemcsak szemlélők voltak, hanem politikai tettestársak, politikai bűnelkövetők is. Ezt azzal tetézték, hogy a 2006-os választási kampány idején ígéretet tettek a 14. havi nyugdíj bevezetésére. Ennek irrealitására a kampány idején a szocialisták és a szabad demokraták felhívták a Fidesz és a választók figyelmét. De Orbánék csak a választás után „felejtették” el ötletüket, sőt rövid időn belül a 13. havi nyugdíj realitását is kétségbe vonták, sajnos joggal. Végeredményben mindkét politikai csoportosulást politikai felelősség terheli a kádári módszer – a külföldi kölcsönökből fedezett életszínvonal-emelés –felelevenítésében, alkalmazásában.

J. Tóth Dezső Budapest