Magyarország ma még néma

Ismét belopózik mindennapjainkba a „fortélyos félelem”, a fenyegetés, a hatalmi arrogancia. Egyre többen döbbennek rá, hogy a magyar demokrácia veszélyben van. Nem titkos összeesküvés vagy idegen ország fenyegeti – a törvényesen megválasztott magyar kormány támadja a húsz éve közmegegyezéssel megteremtett demokratikus berendezkedést. A kormány a kétharmados parlamenti felhatalmazással visszaélve rohamtempóban építi ki totális hatalmi rendszerét. Ez a választói akarat tudatos és cinikus félreértelmezése.

A választók sorsuk és az ország sorsának jobbra fordulását remélik a mindenkori kormányoktól. Nem azt, hogy megfoszszák őket a szabadságtól és a választás lehetőségétől.

A kormánypártok igyekeznek kiiktatni a demokratikus kontroll lehetőségét, korlátozni akarják a szólás- és médiaszabadságot, súlyosan sérül a hatalommegosztás elve. Mindennek az a célja, hogy a demokráciából csak annyi maradjon, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy Magyarországot ne vesse ki magából a demokratikus világ. A kormány törekvései a diktatúrák korát idézik.

Magyarország ma még néma. A nagy többség még nem érzi a szabadság elvesztésének veszélyét. Ennek sok oka van.

Az elmúlt húsz év nem volt elég arra, hogy megerősödjenek a demokratikus értékek és hagyományok. Ezzel szemben nemzedékekre visszamenőleg bőséges tapasztalatokkal rendelkezünk a diktatórikus viszonyokról, a túlélési és alkalmazkodási technikákról. A demokrácia, a tolerancia nem örökölhető. Azt tanítani és tanulni kell. S a magyar társadalomnak még van mit tanulnia.

Magyarországon kialakult a demokratikus intézményrendszer, kialakultak olyan írott és íratlan szabályok, melyek szabályozzák a demokratikus hatalomgyakorlást és az intézmények demokratikus működését. De a demokrácia további kiterjesztése nem valósult meg. Az állampolgárok, munkavállalók érdekvédelmi szervezetei, a civil közösségek szerepe bár egyre jelentősebb, még ma is messze elmarad a kívánatostól. Az önszerveződési képesség hiánya még kiszolgáltatottabbakká teszi a különböző társadalmi csoportokat, legyen szó politikáról, munkahelyi viszonyokról, vagy gazdasági érdekekről.

A rendszerváltás sokaknak bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot és csalódást hozott. Ők ezért gyakran a demokratikus berendezkedést és a – szerintük túl nagy – szabadságot hibáztatják. Azt gondolják, a politikai elit érzéketlen a problémáik iránt, a választott vezetők nem képviselik érdekeiket, nem képesek érvényre juttatni a nemzeti érdeket. Megoldások helyett homályos víziókat és hosszú távú terveket vázolnak fel, amelyek érdekében újabb és újabb áldozatokat követelnek tőlük. Az érdekérvényesítő képesség gyengesége és a kétségbeejtő gazdasági kényszerek miatt sokan úgy érzik, nem urai sorsuknak, nem alakítói, csak elszenvedői a történéseknek. A feszültség és a frusztráció egyre nő. Erős civil és érdekvédelmi szervezetek hiányában nincs hová fordulni, csak az államhoz. Az állam azonban nem mindenható, ezért az emberek elfordultak a politikától, a közügyektől, a közélettől.

A politika társadalmi ellenőrzése gyenge. Ezt használja ki a Fidesz. Ezért tud egy szegényellenes, neokonzervatív, nacionalista politikát baloldalinak látszó, populista demagógiával megtámasztani.

Nekünk, baloldaliaknak az a legfontosabb feladatunk, hogy a társadalmi ellensúly megszervezésének élére álljunk. Így lehet a diktatórikus hajlamú hatalommal sikeresen szembeszállni. Az idő sürget, hiszen naponta tapasztaljuk, hogy a kormány lépéseivel egyre távolabb kerülünk egy versenyképes, modern, igazságos, európai Magyarországtól.

Az új alkotmánnyal a kormánypártok új alapokra akarják helyezni a III. Magyar Köztársaságot. A kérdés az, hogy Magyarország milyen értékek alapján határozza meg identitását. A két világháború közötti berendezkedést idéző, az országot romba döntő keresztény-nacionalista kurzussal vállal-e folytonosságot, vagy egy modern, nemzeti, nyugatias, az emberi jogi, a szociális és ökológiai kérdéseket is felvállaló értékrendet fogad el.

Erre az értékválasztásra kell felkészülnie minden demokratának bal- és jobboldalon egyaránt. Kiemelt szerepe lesz ebben a vitában az értelmiségieknek és minden polgárnak, aki megelégelte, hogy helyette és nélküle döntsenek őt érintő kérdésekben. Közös felelősségünk, hogy minden magyar ember számára elmagyarázzuk, mi a tétje ennek a vitának.

Az alkotmányozás akkor lehet sikeres, ha az alkotmány a lehető legnagyobb társadalmi konszenzus mellett kerül elfogadásra. Ennek érdekében élnünk kell minden rendelkezésre álló eszközzel. Végső lehetőség lehet egy népszavazás kezdeményezése is.

A mai helyzetben a demokrácia megvédése nem a szocialista pártról, nem politikusokról szól, hanem érdekeink megvédéséről és önrendelkezésünk visszaszerzéséről. Ezért ez a küzdelem nemzeti ügy!

Ha az emberek nem fogják fontosnak tartani a demokráciát és a szabadság megvédését, akkor a modern Magyarország reménye meghal, és az ország tragikus jövő előtt áll.

Orbán Viktor pontosan tudja, hogy ígéreteit nem tudja betartani. A valóság –melyre manapság oly sokszor hivatkozik –maga alá fogja temetni. A társadalmi támogatás hamarosan felmorzsolódik az átgondolatlan gazdaságpolitikai döntések miatt. A kormány szegényellenes politikája tovább mélyíti a társadalmi különbségeket és növeli a feszültségeket. Ezért fontos a számára, hogy mielőbb elfoglalja a demokratikus intézményeket és teljesen uralma alá hajtsa az állami szervezeteket. Azt gondolja, hogy így kézben tudja majd tartani az elégedetlenséget.

Ha az emberek számára egyértelművé válik, hogy megtévesztették őket, hogy érdekeiket nem tudják érvényesíteni a legapróbb hétköznapi kérdésekben sem, társadalmi robbanás következhet be.

Ez egyet jelentene a rendszerváltáskor megálmodott jövő elvesztésével.

Ma a demokrácia melletti elkötelezettség egyet jelent az ellenzékiség felvállalásával. Ezt a döntést minden felelősen gondolkodó demokratának meg kell hoznia.

Az MSZP képes lesz megvívni ezt a harcot mindazokkal, akik kiállnak a demokrácia és a szabadság védeleméért.

Ez a kötelességünk, ez fakad a baloldaliságunkból, ezért vagyunk demokraták.

El fogjuk mondani az embereknek, hogy szabadságukat veszély fenyegeti, hogy a demokrácia nem luxus, hanem érdekeik érvényesítésének feltétele, hogy a rend és a szabadság nem ellentétes fogalmak. Hogy szabadság nélkül nem lesz rend! El fogjuk mondani, hogy a demokrácia gyermekbetegségeire nem a demokrácia korlátozása, a kevesebb szabadság, hanem a demokrácia kiterjesztése és több szabadság a gyógyír.

Az embereknek érteniük kell, hogy nem elvont fogalmakról vitatkoznak a fejük felett. Ennek a küzdelemnek a tétje az ország jövője és a mindennapok biztonsága. Nem engedhetjük át az ország jövőjét kalandoroknak.

A szerző az MSZP elnöke

-
Marabu rajza
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.