A cigányügyi programok és felbuzdulások eddigi története kudarcok sorozata. A kapkodással álcázott semmittevést, amit két cikluson át az MSZP (és bizonyos fokig a mellékvágányra futott SZDSZ) művelt, végképp nem mernénk követendő példának nevezni. Nyakó István, a szocialista párt volt szóvivője mondta: „Minden jó szándékunk ellenére az elmúlt nyolc év kormányzása idején csak felületi kezelést alkalmaztunk, tartósítottuk a romák rossz helyzetét”. Bár a baloldali ellenzéknek alapállásból nincs mit a szemére vetnie a most hatalmon lévő jobboldalnak, az elődök tehetetlensége szemernyi felmentést sem ad a Fidesznek.

A jobboldal úgy vágott bele a kormányzásba, hogy nem kért türelmi időt. A Fidesz egyelőre mégis adós a konkrétumokkal. Bármit is szeretne csinálni, első lépésként nem ártana hozzájárulnia, hogy mérséklődjön a roma közéletben uralkodó zűrzavar. Csakhogy pillanatnyilag az ellenkezője történik. Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke ellen több bírósági eljárás is folyik, milliós összegek lenyúlása vagy jogosulatlan felhasználása a vád. Amikor mégis reménykedni kezdünk, hogy pár hónapig nem tör ki újabb botrány, feltűnik a színen az Állami Számvevőszék, és feljelentést tesz az OCÖ gazdálkodásában feltárt szabálytalanságok miatt. Hűtlen kezelés, számviteli fegyelem megsértése, adócsalás meg ilyesmi…

A kormány előzőleg Farkas Flóriánt – a Lungo Drom vezetőjét, a Fidesz parlamenti képviselőjét – kérte fel, hogy miniszteri biztosként vizsgálja felül, mire költötték a szocialisták idején a roma integrációra szánt pénzeket. Szerencsétlen választás. Farkas Flórián erősen érintett: korábban az OCÖ elnöke volt, folyt ellene is vizsgálat, jelenleg a tisztség első számú várományosa, Kolompár Orbán régi ellenlábasa. A kormány politikai komisszárként frontvonalba küldte legfőbb roma szövetségesét.

Akár átgondolatlan ötlet, akár tudatos koncepció szülte a döntést (egyik eshetőség roszszabb, mint a másik), bekövetkezett az, amit borítékolni lehetett: a cigányvezetők újra egymásnak estek. Farkas Flórián további vizsgálatokat tart szükségesnek az OCÖ-nál, Kolompár Orbán viszont őt vádolja, mondván, az ő elnöksége idején több százmillió forintnak veszett nyoma. Aránytalan küzdelem: Farkas Flóriánt védi a mentelmi jog, Kolompár Orbánt nem. A purparlét látva az a benyomásunk támadhat, hogy a kormány a nagypolitikában bejáratott módszert alkalmazza a cigányok körében is, a felelősséget a múltra hárítja, miközben igyekszik elterelni a figyelmet az elképzelés és a cselekvés hiányáról.

Nem várhatjuk el, hogy a Fidesz ripsz-ropsz megoldja a romák úgynevezett társadalmi felzárkózását. De azt igen, hogy néhány éven belül legalább halványan látható eredményt produkáljon.

Annyi már most látható: így nem fog sikerülni.