Odaérkeztem az Arénához, ahol több, jegy nélküli ember is állt a bejáratnál. Abban reménykedtünk, hátha van valakinél még eladó belépő. Találkoztunk egy idősebb hölggyel, akinél egy ingyenes VIP-jegy volt, amit felajánlott a társaságomban lévő középkorú hölgynek. Nagyon megörült az ajánlatnak, még pénzt is akart adni az idősebb hölgynek a jegyért cserébe, de ő nem fogadott el semmit. Abban maradtunk, hogy megpróbálunk esetleg együtt bemenni, de persze ennek kevés esélyt adtam. A kisebb csoportot otthagyva inkább visszamentem a főbejárathoz, hátha találok még valahogyan eladó jegyet. Kisvártatva – legnagyobb meglepetésemre – a középkorú hölgy lépett mellém, aki elmondta, hogy odaadta az ingyen kapott VIP-jegyét egy kismamának, hogy az apukával együtt bemehessenek (neki már volt jegye). Kicsit megkönnyeztem a dolgot, de gratuláltam neki a nemes cselekedetéhez.

Nem tudom, hogy végül sikerült-e a hölgynek is bejutnia, mivel én nem sokkal ezután eljöttem az Arénától azzal, hogy a láma tanításáról való lemaradásért egy gyertyafényes jógaórával kárpótolom magam. De azt gondolom, hogy neki ez a tett felért a láma áldásával, és már nincs oly nagy szüksége a szeretet tanítására.

A sikertelen bejutási próbálkozásom ellenére megnyugtató a tudat, hogy ma Magyarországon megtölti az Arénát a dalai láma előadása. A szervezők ugyanakkor gyakorolhatták volna az „érző lények szolgálatát” egy kivetítővel azok számára, akik már nem tudtak jegyet venni…

Ezúton is szeretném kérni a dalai lámát, hogy jöjjön hozzánk gyakrabban, mert nagy szükségünk van a szeretet és a megbecsülés, valamint a pozitív gondolkodáson, egymás iránti nyitottságon s együtt érző odaforduláson át a belső béke s boldogság állapota tanítására.

Nagy Eszter Budapest