Az elmúlt húsz évben hozzászoktunk, hogy a hajléktalanok ügyeinek megvan a maguk szezonja, ez pedig akkor kezdődik, amikor a hőmérséklet nulla fok alá csökken. A rendőrfőkapitány aznap utasítja a járőröket, hogy a földön fekvő emberhez segítséget kell hívni, a tisztviselők bejelentik, hol nyitják meg a fűtött garázsokat a belvárosban, átmenetileg még a várótermekben sem ébresztik fel a széken alvókat, hogy mutassa már a jegyét, jóember.

Szezonban egy kicsivel több figyelem jut a hajléktalanoknak. Tavaly egyébként későn jött a hideg, jellemző módon a szociális tárca illetékes államtitkára is csak december végén kereste fel a Dózsa György úti tömegszállást, hogy a kialakult helyzetről tájékozódjon. És persze a H1N1 elleni vakcinát is csak télen adták be az utcán élőknek.

Történelmi oka van annak, hogy a hajléktalanságnak szezonja lett. Húsz éve a semmiből bukkantak fel az első, utcára szorult emberek, gyorsan kellett valami fedett helyet keresni nekik. Gyárépületet, munkásőrlaktanyát, üres irodát találtak, ahová sebtében sokakat be lehetett zsúfolni. A telet kihúzták, tavasszal meg már nem volt meg az a társadalmi nyomás, ami az ügyet mozgásban tartotta volna. Majd jött a következő tél, és kezdődött minden elölről. A legtöbb közösségi szálláson ma is mállik a fal és büdös a lefolyó, tucatnyi köhögő, harákoló ember alszik egy szobában. Így működik a rendszer.

Az ország első új hajléktalanszállóját 2006 telén a tiszaújvárosi önkormányzat építette. A kisvárosban mondjuk másfél tucatnyi ember szorul ily módon a hivatal gondoskodására. Ehhez képest nagyvonalú beruházás az 56 millió forintból épült, családi házra emlékeztető intézmény. E tekintetben egyedülálló. Szellős a folyosó, fényes a porcelán, mi kellhet még? Zavar valakit, hogy a férfirészleg tizenöt lakójának még itt is közös szobában kell aludnia?

A szakembereket igen. Ők évek óta mondják, hogy az intézményi elhelyezés nem elégséges megoldás. Kinek lehet életcélja egy felső ágy és egy lemezszekrény a szállón? Ráadásul a hajléktalanok sem egyformák. Az utcán élők mellett egyre több a lakásvesztő, aki a kilakoltatása után azonnal valamelyik szállón köt ki. Külön kategóriát alkotnak a leromlott lakásaikban vegetáló emberek, emlékezhetünk, tavalyelőtt csak Borsod megyében tizenöten fagytak halálra az otthonuknak nevezett helyen.

Melyik problémát lehet kipipálni azzal, ha elviszik a közterületen fekvő embereket? Persze az sem volna jó, ha maradnának. Az utca nem alkalmas arra, hogy otthon legyen. A megoldást azonban nem most kell megkeresni, a szociális szakma rég elkészítette a saját javaslatait a hajléktalanság felszámolására, a terv két éve porosodik a fiókok mélyén. Valószínű rossz pillanatban nyújtották be. Épp nem volt szezonja a hajléktalanságnak.