Mindjárt itt egy példa a főváros „öszszehangolt” felújítási stratégiájára, amely talán a józan ész határát is súrolja.

Budapestről gyakorlatilag három útvonalon lehet kijutni az M1–M7-es autópályára.

a) Rákóczi út–Erzsébet híd–Hegyalja út–BAH-csomópont. A Rákóczi útra a Thököly útról ősidőktől képtelenség behajtani, a metró miatt két és fél éve négy hónapra lezárták a Baross teret, azóta utalás sincs arra, mikor lesz ismét járható.

Astoriánál útfelújítás, ettől a Rákóczi út végig bedugul. Erzsébet híd pesti hídfőjénél szintén felújítás, valaki középre felfestetett egy jó nagy „szigetet”, a három sáv így kettőre szűkül. És akinek ez kevés volna, annak még ott a BAH-felüljáró tökéletesen időzített felújítása... Magyarán: ez az út járhatatlan...

b) Nagykörút–Petőfi híd–Bocskai út útvonalon. Körúton vágánycsere miatt buszsáv, ez a hídon és a budai oldalon is folytatódik. Budán közben csatornafelújítás, továbbá a változatosság kedvéért metróépítés a Fehérvári útnál. Röviden: járhatatlan...

c) Hungária körút–Lágymányosi híd–Andor utca–Egér út... Ugye az Andor utcai cirkusz lassan másfél évtizede húzódik, most végre nekiláttak kiszélesítésének. A járművek építési területen araszolnak, itt igazán azt nem értem, hogy egy maximum egy-másfél km-es út felújítása miért tart fél évig, a főváros miért nem követeli meg a kivitelezőtől, hogy éjt nappallá téve dolgozzanak; luxus, hogy szombat-vasárnap, bármikor, amikor arra járok, soha egyetlen ember, egyetlen gép nem dolgozik. Röviden: jelen pillanatban az is járhatatlan...

Jelenleg tehát az ország egyik legfontosabb autópálya-szakasza megközelíthetetlen. Ott araszolnak, pöfögnek a járművek, a menetidő megnő, a légszennyezettség növekszik. De városunk bölcs vezetői biztos meg tudják mindezt magyarázni... Araszolás közben persze van idő alaposabban megszemlélni a városba vezető utat székesfővárosunk nyugati „kapujából”. A minősíthetetlen útburkolat nem újdonság. A rozsdás lámpák, felüljárók, málló hidak, kidőlt korlátok, a mindent elborító kosz, mocsok, elhanyagoltság se mai keletű, a villamossíneken helyenként méteres gaz nő, a járdaszigeteken és a járdaszegélyek hézagaiban szintén.

Csodálkoznék azon, ha a valaha Európa gyöngyszemének tartott Budapestnek ma bármely nagyváros komoly vetélytársa lenne a kontinens legmocskosabb, legrondább, legelhanyagoltabb városának alaposan kiérdemelt címért.

Itt volna tehát az idő, hogy minden olyan „városatyától” és „városanyától”, alés főpolgármestertől párthovatartozástól függetlenül egyszer és mindenkorra megszabaduljunk, akik ezekért az áldatlan állapotokért felelősek.

A kérdés már csak az, két évtized szisztematikus pusztítása és rombolása mennyi idő alatt állítható helyre.

Sebes Andor Budapest