Ez nagyon sokkoló bír lenni az árnyalt gondolkodáshoz szokott forradalmi tömegek számára. Nyolc éven át ugyanis az ment, hogy amit ezek (a kommunisták) mondanak, az már eleve hazugság, annak épp az ellenkezője az igaz és a helyes, ezért is kell majd mindent, de szó szerint mindent megváltoztatni. Igen ám, de ha Gyurcsány, aki magától az ördögtől való, ha ugyan nem ő maga a patás, azt mondja, hogy Orbán jól tette, amit tett, akkor Orbán bizonyára valamit nagyon rosszul csinált, ez viszont tudvalevőleg ab ovo nem fordulhat elő; ebbe még valószínűleg a krétaiak is belebuktak volna, pedig ők már tudvalevőleg szembenéztek a „minden krétai hazudik” formulával is.

Ráadásul Gyurcsány azt is állítja, hogy Orbán nagyon is helyesen cselekedett, amikor bérelt repülővel tette meg az utat oda-vissza, holott mehetett volna például biciklin is vagy gyalog. Arra, tette még hozzá, hogy 12 millió forintba került az út, „kár is szót vesztegetni”.

Ez nemcsak azért bátor és forradalmi bejelentés, mert a szocialisták épp a napokban adtak ki harcos kommünikét annak tárgyában, hogy ilyen drága géppel pofátlanság volt utazni az adófizetők sérelmére, hanem mert az elmúlt években sikerült a magyarsággal minden aviatikával kapcsolatos eszközt meggyűlöltetni, különös tekintettel a vezető politikusok, államférfiak szállítására is alkalmas repülő szerkezetekre; aki ilyenre fölül, az az ártatlan magyar adófizetőket szipolyozza, közönséges parazita.

Márpedig Orbán repülővel ment, és az adófizetők pénzén. Igaz viszont, hogy kelet felé.

Ez azért tehet rendet a forradalmi erők fejében, mert a forradalom győzelme óta a világ Magyarországról keletre terül el, ami nyugat felé van Merkel asszonnyal, Obama elnökkel, az afféle újvilági bennszülött társaság, amellyel persze majd továbbra is jót kereskedünk üveggolyók tárgyában, közben jól megtérítjük őket, de nekünk Kelet a piac.

Igaz, hogy Kelet alatt évtizedeken át a kommunistákat értette a mostani kormánypárt, nem is olyan régen például a Kínába utazó kormányküldöttség még az emberi jogok s a szabadság eltiprásához asszisztált, ma ugyanezzel a hevülettel a Magyar Köztársaság kormánypártja a Kínai Kommunista Párt testvérszervezete. Mármost a kommunisták azt tanították véres nádpálcával a kezükben, hogy a politika nem más, mint koncentrált gazdaság, ami azt is jelzi, hogy a létező szocializmusban akkora kupleráj volt ideológiai síkon is, hogy néhány tétel akár igaznak is bizonyult.

Ebből viszont az is következik, hogy a kormányzás nem feltétlenül csak spirituális játékokban, koronaúsztatásban, közös imákban, meccsre járásban merül ki, hanem az efféle gázvezetékes, kompromisszumos, érdekfelismeréses tárgyalások is hozzátartoznak, hogy úgy mondjam, Nenyivel meg Schmitt Pállal nem lehet jóllakni.

Viszont ha ez így van, s holnap épp az eddig lenézett vagy ócsárolt partnerrel kötünk üzletet, akkor igen praktikus volna visszafogni a spirituális lendületből. Mert az spirituálisan még elmegy, hogy most például itt van a dalai láma, akit tíz évvel ezelőtt már fogadott a miniszterelnök, még kendőt is kötött a tiszteletére, most meg nemhogy nem fogadja, egyenesen elbújik előle, merthogy mit szólna Kína, de a forradalom fáradalmai után megpihenni vágyó tömegek nem biztos, hogy követni tudják a hirtelen változásokat, még majd azt hiszik, Gyurcsány visszatért.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Megyesi Gusztáv korábbi cikkei itt olvashatóak.