Az Országos Választási Iroda statisztikája szerint a „független” polgármesterjelöltek száma országosan több mint kétszerese a polgármesteri posztoknak. Vagyis nyugodtan elfogadhatnánk a szerző megszorítását. Csakhogy ez a statisztika megtévesztő, mert a valódi függetlenek óriási többségben a tízezernél kisebb településeken vannak. Nyilvánvaló, hogy ezeken a településeken azért van esélyük befutni, mert a választók személyesen ismerik őket. Egészen más a helyzet azonban a nagyobb lakosszámú kis- és nagyvárosokban és a budapesti kerületekben. Jellemző, hogy Budapesten csupán két „független” indul, Kaposvárott egy, de Nyíregyházán, Szombathelyen, Miskolcon, Szegeden, Székesfehérvárott, Pécsett, Győrben, Debrecenben egy sem.

Azt ajánlom, hogy tekintsük függetlennek azokat a polgármesterjelölteket is, akik valamilyen helyi szervezet támogatásával indulnak, hiszen hogyan is lenne esélyük másképp. Az sem baj, ha a független jelöltnek vannak politikai nézetei, mert a várospolitika is politika, de legyenek függetlenek a pártpolitikától. Az önkormányzatoknak a helyi érdekeket kell képviselniük, és a valóra váltott ígéretekkel kell politizálniuk.

Tekinthetjük-e függetlennek azt a jelöltet is (az esztergomi Tétényi Évát), akit úgy támogattak a különböző, egymással nem szövetkező pártok, hogy a javára viszszaléptek? Igen, fogadjuk el, hogy egy jelölt függetlensége nem a kinyilatkoztatás kérdése, hanem viszonylagos, és a helyi ismeretekkel rendelkezők döntik el. A jelölőszervezet neve a cégér, amelyet a képviselői is használnak.

Bátran kijelenthetjük, hogy nagyobb esélyük van az elismert, jelenleg hatalomban lévő polgármestereknek, akiket pártoktól független szervezetek jelölnek. Eklatáns példa dr. Gegesy Ferenc, Ferencváros jelenlegi polgármestere. A ferencvárosi polgármester húsz éve – a polgárok nagy megelégedésére – irányítja a kerületet. A korábban SZDSZ-es jelöltet a Ferencvárosi Lokálpatrióta Egyesület kampányszervezete támogatja. Nincs más programja, mint az eddigi városfejlesztő és -szépítő tevékenységének folytatása.

A szerző által említett erzsébetvárosi példán (Szövetség Erzsébetvárosért mozgalom) kívül a Rászorulókat Támogatók Egyesülete a XV. kerületben, az Itthon Rákosmentén Egyesület a XVII.-ben, a Civil Mozgalom Egyesület a XVIII.-ban, a Budafok-Tétény Általános Ipartestület, Vállalkozók Szövetsége a XXII.-ben és a Soroksári Civil Szervezetek, Személyek Egyesülete a XXIII.-ban állított függetlennek tekinthető jelölteket. Nyilván a vidéki városokban is találni hasonló eseteket, és sorsukat (és független mivoltukat) a pártpolitikától megcsömörlött helyi választók fogják szavazataikkal eldönteni.

Meglehet egyébként, hogy a Fidesz a kopogtatócédula-gyűjtés megnehezítésével, céljaival épp ellentétes eredményt ért el, egy szerveződő civil társadalmat. Az, hogy a polgármesterjelöltek igyekeznek elhatárolódni a regnáló pártoktól, egyáltalán nem meglepő. A választók – pontosabban azok, akik el sem mennek szavazni – azért váltak közömbössé, mert azt tapasztalják, hogy az önkormányzati pozíciókra a pártok nem a szakmailag alkalmasokat jelölik, hanem a párthierarchia csúcsán állókat. Nem volna semmi baj a pártjelölttel, ha a polgármesternek vagy a képviselőnek lenne pártja, nem pedig fordítva. A függetlenedés jelensége az elnyomorodott demokrácia jele, jelzi, hogy a pártok nem töltik be a demokráciában nekik szánt szerepkört.

Vit László, a civil szervezetek pártolója