A kisvállalkozások olyan rétegek számára teremtenek foglalkozási és jövedelemszerzési lehetőséget, amelyek a munkaerőpiacon nehezen tudnak elhelyezkedni. A kkv-k a munkaerő-piaci ingadozásokat rugalmasabban kezelik a nagy szervezeteknél. Olyan piaci réseket tárnak fel és elégítenek ki, mely a nagy szervezetek számára nehezen megközelíthető. Szorosabban kapcsolódnak a helyi problémákhoz és azok megoldásához. Megőrzik és művelik a hagyományos gazdasági ágakat, kultúrafenntartó szerepük van.

A háztartások, barátok lappangó energiáit hasznosítani tudják. Átvállalnak a helyi közösségektől kommunális és szociális szerepeket. Jelentős a szerepük az innovációs láncban, felkarolják a kezdeményezéseket. Lehetőséget teremtenek sokaknak az önmegvalósításra. Emberhez méltó életformát teremtenek.

Áttekintettem a kisvállalkozások versenyhelyzetét is. Ezzel kapcsolatban is –nem vitatva Csillag és Mihályi megállapításait – kiegészítéseket tehetek. Így például nagy számuk jótékonyan hat a versengésekre. Ügyfélkapcsolati rendszerük személyesebb és közvetlenebb, mint a nagyvállalatoknak. Ebből következően jobb piaci információkkal rendelkeznek.

Rugalmasabb a termelési, marketing- és egyéb politikájuk, jobban ki tudják elégíteni a különleges igényeket. A rövid döntési lánc okán gyorsan reagálhatnak. Helyi közéleti szerepüket üzleti előnyökké alakíthatják. Nincsenek monopóliumaik, és az jótékonyan hat a piaci viszonyokra. Nagy számuk miatt agresszívebbek a fennmaradásárt folytatott küzdelemben.

A listát még lehetne folytatni.

Összességében tehát úgy kerek Csillag és Mihályi írása, ha a kkv-k nem kevés előnyét is mérlegeljük. Vélhetően ez az oka annak, hogy szinte minden ország és az EU gazdaságpolitikája fontosnak véli a kkv-szektort. Ezek az előnyök láthatóan kevésbé gazdasági, inkább társadalmi jelentőségűek.

Angyal G. Ádám egyetemi tanár, Budapesti Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézet