Révész Sándor: Jöjj, doktriner zsaroló
Ami a jogállamot illeti. Ha a szimbolikus és dekorációs elemekkel nem foglalkozunk, akkor azt mondhatjuk, hogy a kizökkent idő helyretolásának nem a Fidesz lesz az akadálya. A Fidesz ellenzékben semmivel sem értett egyet, amit most hatalma kiteljesítése érdekében tesz. Vehemensen védelmezett minden intézményt és jogszabályt, ami a végrehajtó hatalmat korlátozta, a diktatúra arroganciáját fedezte föl minden próbálkozásban, mely e korlátok lazítására irányult, eszébe sem jutott, hogy helyes lenne az ellenzék nélkül dönteni a médiahatóságokról és az alkotmánybírókról, a népszavazást a demokrácia legmagasabb rendű megnyilvánulásának állította be, és igen nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy ne kormánypárti politikus őrizze államfőként az alkotmányos rendet.
A Fidesznek nincsenek alkotmányozási elvei, csak hatalmi szempontjai vannak. Ha újra ellenzékben lesz, ellenzéki lesz az álláspontja, és boldogan hozzájárul majd, hogy visszacsináljanak mindent, amivel a kormányzása idején az ellenzék dolgát megnehezítette, a saját cselekvési szabadságát pedig a lehetőségek végső határig kiterjesztette.
A győzteseket fogja megkísérteni a lehetőség, hogy a jogállamot lerombolt állapotában konzerválják. Hivatkozhatnak majd arra, hogy a Fidesznek semmilyen erkölcsi alapja nincs saját műve ellen tiltakozni. S hogy csak az „elefántcsonttoronyban élő doktriner demokraták” követelhetnek olyasmit, ami majd megkönnyíti a hatalomba való visszatérést a demokrácia kipróbált ellenségei, vagyis a Fidesz számára.
Ami pedig az ellenzéki felelősséget illeti: valóban az a felelős ellenzék, amely nem azt mondja, amit az emberek hallani akarnak, hanem bátran szembenéz a kegyetlen valósággal, előre jelzi a veszélyeket és a kényszereket. Gyurcsány azt mondja, hogy húsz éve nem volt ilyen ellenzék. Téved. A liberális pártok, az egykori Fidesz és az SZDSZ történetük kezdetén ilyenek voltak, azMDF meg a végén. Az MSZP sosem. És majd pont akkor lenne, amikor azzal lehet érvelni, hogy a jogállam megmentése szempontjából a kormány megbuktatása mindennél fontosabb, az ellenzéknek meg amúgy is méltánytalan és hátrányos körülmények között kell harcolnia?
Kóros optimizmus kell ahhoz, hogy valaki bízzon benne: lesz majd egy olyan párt, mely a jogállamiság restaurálásához és a felelős kormányzáshoz szükséges önkorlátozást tanúsít a választások előtt és után is, és még elég nagy és népszerű is ahhoz, hogy (tetemes hendikeppel indulva) legyőzze a Fideszt.
Bízni sokkal inkább abban lehet, ha lehet, hogy a Fideszt majd együttvéve legyőző több párt között lesz olyan is, mely a jogállam és a felelős kormányzás érdekében használja ki a választóktól kapott alkupozícióját.