Hitel, rontás

Hiteles ember – az én szófejtésem szerint – az, akinek adnak hitelt, ha kér. A szó jelentése erről az alapról indulva gazdagodott. Érvényességet és értéket jelez. Mégis, aki a szó eredeti értelmében hiteles, vagyis hitelt vett fel, ma gyakran a páriák, a hiteltelenek közé sodródik. Ha ember, ha állam.

A devizahiteles a felelőtlen helyezkedő, ügyeskedő szinonimája lett, a bankokról szólván pedig Kósa Lajos, a mostanság épp velük tárgyaló vezető fi deszes politikus nyilatkozta, hogy a világ pénzügyi rendszere hazugságra épül. Azért szólta le a pénzvilágot, mert a bankok tiltakoznak a lakáshiteladósok megmentése érdekében a kormány által rájuk rótt terhek miatt (is).

Amikor a 90-es évek elején felemelték 3-ról 25 százalékra a kamatokat, bezzeg nem volt bajuk az állami beavatkozással, szegezi szembe velük Kósa. Ha én bank lennék, nem adnék hitelt e nyilatkozónak. Amire hivatkozik, azt ugyanis úgy hívták, hogy az OTP lakáshitel kedvezményeinek megszüntetése. A most tiltakozó bankok még itt sem voltak az országban akkor, amikor ez történt. Vagy ha igen, ez az ügy nem érintette, most viszont erre fel hazugozzák le őket.

De hiteles-e, amikor Orbán – hétfőn a Parlamentben – azt vágta a szocialisták fejéhez, hogy 2800 milliárd forint az adósság kamatterhe erre az évre, s ennyi pénzből meg lehetne duplázni a nyugdíjakat, többszörözni a pedagógusfizetéseket, és így tovább, ha kormányon az elmúlt nyolc évben nem adósítják el az országot. Rányomtak az adósságra, az kétségtelen, bár azt még nem sikerült Papcsáknak bizonyítani, hogy magukra költötték volna. De annak a pofonnak, amit Orbántól kaptak, csak akkor kellene odatartaniuk a másik orcájukat is, ha mindezt az adósságot ők csinálták volna.

Növeltek rajta bőven, de azért volt belőle szépen előtte is. A Fidesz-kormány évei alatt például 6165 milliárdról 9224 milliárdra nőtt. Ezt is a nyugdíjasoktól vették volna el? Aligha. Csak akkor komoly a bűn, ha egy kormány, egy ország oly mértékben hiteltelenné válik, hogy nem képes megfelelő feltételekkel új hiteleket szerezni a régiek kiváltásához, vagy ha elveszíti a mértéket. Az a baj. Meg a világválság.

Hiteles-e, ha egy ilyen vitát azzal kezd Orbán Viktor, hogy Mesterházy csak vegyen vissza a hangerőből? Ha van baj Mesterházyval, akkor éppen az, hogy ha ordít sem hangos, Orbánnal pedig az, ami legfeljebb egy karatékánál erény: ahogy mozdul egyet az ellenfél, már üt. Abból baj nem lehet. Nem csak a múlt szombati komplett Újpest–Fradi meccs hozta vissza a tévészékház ostromának hangulatát. Mintha mindmáig csak azon a hangon lehetne a siker reményében megszólalni, amely akkor került át a stadionokból a közéletbe.

Csak az erő hiteles. És az erősebb. Már bele sem nyekkennek a gyengébbek, amikor előkerül egy törvénytervezet, amely a felsőoktatásban elvként rögzíti a pozitív diszkrimináció szükségtelenségét, a hátrányos helyzetűek felvételi kedvezményeinek eltörlését, és akkor sincs sehonnan legalább valami nyögés, amikor kiderül a terv, amely szerint már kéthavi közösköltség-tartozást bíróságra vitethetne a közös képviselő, és ennyi elmaradás a gázszámlával szintén tárgyalóterembe zavarná az adóst, de legalábbis kiiktathatnák a főzésre jogosultak táborából. Földet rá! – zúgná hittel az egyesített újpestfradi tábor. S ha ők velük, ki ellenük?

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.