Azonban, hogy egyetlen szó se hangozzon el erről egyik tévécsatornán sem Szlovákiában, az azért elgondolkodtató. Hogy erre mikor lesz esély, az nagyban múlik a Híd-Most párton is, akik most kormánytényezők lettek. Hogy ezt a nagy munkát hol lehetne elkezdeni, arra Árva várának meglátogatásakor támadt néhány gondolatom.

Nos, aki az egykori Felső-Magyarország váraiba érkezik, számoljon azzal a ténnyel, hogy kvázi nemkívánatos vendégként tekintenek rá. Pedig nyilván a belföldi mellett a magyar látogató a legtöbb. Idegenvezetés, de még feliratok is, magyar nyelven csak elvétve találhatók. S ha igen, akkor sincs bennük sok köszönet. Árva várában angol, lengyel és szlovák nyelvű idegenvezetés közül lehet választani.

Az angol nyelvűből megtudhatjuk (és nyilván a szlovákból még inkább), hogy szinte a teljes magyar arisztokrácia szlovák volt, ilyen neveken: Juraj és František Turzo, Juraj Erdődy stb., nem beszélve Ján és Imrich Zapol’sky (Szapolyai), Matej Korvín (Hunyadi Mátyás) vagy František Rákóczi nevű urakról. Ebben nemcsak a magyar látogató nyilvánvaló provokálása, illetve maga a történelemhamisítás ténye érdekes, hanem az az ellentmondás, mely a szlovák történelemszemléletet jellemzi. Ha ugyanis, mint állítják, Szlovákia jóval nagyobb múltra tekint vissza, mint a magyarok által itt töltött 1100 év, és a szlovák nép a magyar „megszállás” alatt sínylődött a történelmi Magyarországon, akkor az elnyomó arisztokráciának magyarnak kellett lennie.

Avagy, ha az illető nem annyira negatív figura, mint pl. „Erzsebet Batory” (lásd a szlovák filmet), akkor szlovák? Mindehhez csak ráadás, hogy az idegenvezetés címén elhangzó vitatható állításokat Szlovákia állami címere alatt kell hallgatni; a tárgyalóterem székeinek támlájába Csehszlovákia, Szlovákia, Orava megye címerei vannak bevésve; a várat sohasem hívták Oravának és Mátyás királyunk korában sem létezett Košice és Komárno, ahogy Bratislava sem.

Történelmünk elorzása mellett talán még fájóbb, ha a magyar irodalommal teszik ugyanezt. Egy korábbi látogatásom alkalmával Alsósztregován pl. megtudhattam, hogy Imrich Madáchnak – aki életében talán egy sort le nem írt szlovákul – fő műve a Tragedia loveka.

Görgey Gábor akkori kulturális minisztertől levélben megkérdeztem, hogyan lehetséges mindez. Bornírt választ kaptam minisztériumának egyik előadójától: Sztergován a magyarság létszáma 2 főre tehető, 20 százalék alatt pedig nem kell semmit magyarul kiírni…

Ezt is megértük.

A kérdés az, mi szüksége van erre Szlovákiának, mi szüksége van erre a szlovák népnek? Miért nem arra büszkék, hogy fiatal államuk rövid fennállása alatt mennyi sikert tudnak felmutatni gazdasági téren? Mennyi elismerést kaptak azért a magyar sajtóban is, hogy sikerült az euróövezethez csatlakozniuk, hogy számos téren sokkal előbbre járnak a lényegesen kedvezőbb paraméterekkel induló Csehországtól vagy akár Magyarországtól.

Sólyom László komáromi szavai megfontolandók. Új fejezetet kellene nyitni, melyhez jelenleg a Híd-Most párt tudná a legtöbb segítséget megadni. Tudatosítani kellene a szlovákságban, hogy közös államunk volt ezer esztendőn keresztül, hívják azt akár Uhorskonak, megkülönböztetve a mai Magyarországtól.

Széchenyi szavai ma éppen úgy érvényesek Szlovákiára, mint anno a reformkori Magyarországra.

Varga (Fortunyák) Csaba szlovák gyökerekkel is rendelkező magyar állampolgár