Erre a kérdésre nálunk sok szakember kapásból nemmel válaszol, és ha körülnézünk Záhonytól Hegyeshalomig, igazat is adhatnánk nekik. Természetesnek vesszük, hogy töménytelen mennyiségben virágzik nálunk a parlagfű. Érdekes módon Hegyeshalomtól nyugatra alig találni. Ennek más oka nincs, mint hogy nálunk nem megfelelően foglalkoznak e gyom irtásával. Pedig gyakran olvasom a cikkeket bejárásokról, milliós büntetésekről, kényszerkaszálásokról, sok-sok bizottságról, és sorolhatnám, mennyi intézkedés történt és történik ebben az ügyben, és mégsem csökken hazánkban a pollen mennyisége. Mindez azonban csak rendszertelen látszatintézkedések sorozata. A parlagfű irtását nálunk alapvetően két szervezet intézi. Belterületen az önkormányzat, külterületen pedig a növényvédelmi állomások. A sikeresebbek ezen a téren az önkormányzatok, mert területük a másiknak alig tizedrésze, nincsenek egybefüggő 100 hektáros parlagfűmezők, és ha van energiájuk, pénzük, még foglalkoznak is vele, de nagyon kis hatékonysággal. Ennek oka, hogy a parlagfű zöme nem a nagyvárosok betonján, hanem a pénztelen falusi önkormányzatok területén található. Ha még hozzátesszük azt a tényt, hogy minden önkormányzat a saját választóinak akar kedvezni, és a választók kisebbsége allergiás, akkor így érthető, hogy a kiszabott és behajtott büntetések száma elhanyagolható.

Még rosszabb a helyzet a külterületeken, ahol a parlagfű több mint 90 százaléka nő. A magok mennyiségét tekintve hazánkban több parlagfű terem, mint gabona! Elvileg a megyei növényvédelmi állomásokat kellene hibáztatni, akik felelősek a megművelt területekért. Csakhogy egy-egy állomásra több százezer hektár ellenőrzése jut, a feladatra pedig legfeljebb két-két munkatárs. Egy ember pedig két hónap alatt legfeljebb 1-2 ezer hektár földet tud ellenőrizni, majd kinyomozni a tulajdonost, felszólítani, újra ellenőrizni, a kényszerkaszálást megindítani, a bírságot kivetetni, behajtatni stb. Ha az állomás parlagfűvel foglalkozó létszámát százszorosára emelnék, akkor lehetne számon kérni a parlagfű irtásának eredményességét.

Már hallom az ellentábort, „micsoda pénz ez, honnan lenne most, amikor az országot az előző kormány tönkretette”.

Csakhogy a kiszabott büntetésekből a ráfordított összeg akár kétszerese is befolyhatna. Ha pedig a parlagfű zöme eltűnne, és nem lehetne büntetni senkit, értelemszerűen arányosan csökkenteni lehetne ezt a létszámot.

Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért nem csinálta meg eddig ezt nálunk egyik kormány sem? Ismerős a válasz: a földtulajdonosok ellenállása miatt. Amíg nekik érdekük, hogy a rendetlenség és parlagfű ne csökkenjen, addig hiába minden érv, a növényt nem állítja meg hazánkban senki. Addig is minden évben megrendezzük augusztus 10-től szeptember 20-ig (ebben az időszakban a legsúlyosabb a helyzet az allergiások számára) az „Országos Parlagfű Napokat”, melyre szeretettel meghívok minden allergiás és még most még nem allergiás kollégát, megajándékozva őket parlagfűvirággal, köhögési rohammal, asztmával, sok más szövődménnyel, hogy legyenek megelégedve, megnyugodva, esetleg végérvényesen is.

Grynaeus László Budapest