Az Európai Unióval kötött csatlakozási egyezség szerint a májusban lejáró moratórium három évvel meghosszabbítható. A közösség egyik alapelvének, a tőkék szabad áramlásának termőföldre vonatkozó átmeneti korlátozását akkor azért fogadták el a brüsszeli döntéshozók, mert a korábbi tagoknál és nálunk jellemző földárak igen nagy mértékben eltértek. Ez a különbség a spekulációs célú, a megélhetés helyett a befektetési nyereséget célzó vásárlásokat gerjesztette volna.

A belépés óta lassan már hét évünk volt arra, hogy ez a helyzet megváltozzon, de alig történt valami.

Igaz ugyan, hogy termőföldjeink ára emelkedett, de lassan: egy átlagos hazai hektár még mindig negyedébe-ötödébe kerül az unióban megszokottnak. Az utóbbi időszak 15–20 százalékos drágulása elsősorban azért következett be, mert sokan arra számítottak, hogy a külföldieknek májustól minden szigorítás ellenére lényegében szabad lesz a vásár. Az pedig beláthatatlan, mi történik egy újabb hároméves hosszabbítás után. A szépen körbeérvelt közgazdasági indokolást az árak moratóriumhosszabbítás után is folytatódó felzárkózásáról könnyen áthúzhatja, hogy belföldön egyelőre nincs olyan szabad tőke, ami alátámaszthatná. És ne higgyük, hogy ezt Brüsszelben nem tudják.

Éppen ezért a mi ügyünkben szinte kizárólag politikai döntés születhet. Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy termőföldünket akkor is megvédjük a külföldi spekulánsoktól, ha az unió netán nem fogadja el a moratórium fenntartására vonatkozó kérésünket. – Vannak más eszközeink és használni is fogjuk azokat – mondta, s egy-kettő (például az állam elővásárlási jogának törvénybe iktatása) már működésbe is lépett. De minden adminisztratív korlátozás kevés lesz, ha e „más eszközök” között nem akadnak olyanok, amelyek a valódi agrárgazdálkodók földvásárló tőkeerejét acélozzák. Például a mostanában kissé barátságtalanul kezelt bankokat némi állami garanciával, kamattámogatással lehetne úgy „orientálni”, hogy végre azoknak a földvagyona nőjön, akik ebből élnek. Most 2,5 millió tulajdonos adja bérbe a „legnagyobb nemzeti kincset” kétszázezer gazdálkodónak.

A mi földpiacunk csak akkor lehet igazán védett a spekulánsoktól, ha nagyobb része azok tulajdonába kerül, akik rá alapozzák megélhetésüket. Ha ebbe az irányba mozdul a magyar birtokpolitika, tényleg van értelme a moratórium megtoldásának. Ellenkező esetben nem más, mint puszta időhúzás.