A miniszterelnök minden megszólalásában forradalomról, szabadságharcról beszél. A választójoggal rendelkezők alig több mint egyharmadának szavazatát az emberek elsöprő többségének támogatásaként állítja be. Ezzel próbálja igazolni az egypártrendszerre emlékeztető narancsuralmat.

Akik tavasszal a Fidesz–KDNP pártszövetségre szavaztak, az ország problémáinak megoldását várták a kormányváltástól. Ám ennek érdekében eddig jóformán semmi nem történt. Orbán Viktor azt állítja, hogy együtt építik az emberekkel a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Igaz, kötelezővé tették a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat kifüggesztését, de a három hónap alatt egyszer sem hívták össze a munkavállalói és munkaadói szervezeteket, az Érdekegyeztetési Tanácsot. Nem egyeztetnek sem az ellenzéki pártokkal, sem a civil szervezetekkel.

A valós szándékok eltitkolását jelzi Orbán Viktor nyugdíjasoknak küldött levele, melyben arról érdeklődik, hogy mit szeretnének. Ehhez nem kellett volna több tízmillió forintért levelezni, elég lett volna egy kicsit gondolkodni. Mi mást szeretnének, mint több nyugdíjat és biztonságos, kiszámítható nyugdíjrendszert.

Levélírás helyett össze kellett volna hívni az Idősügyi Tanácsot és érdemi vitát folytatni a kormány elképzeléseiről. A nyugdíjasok nem kérdéseket, hanem konkrét válaszokat várnak. Például arra, hogy az Orbán-kormány megtartja-e a szocialista kormányok által bevezetett vívmányokat, a nyugdíjkorrekciót és a méltányossági nyugdíjemelést. Megvalósítja-e a szocialisták által javasolt nyugdíjprémiumot, amely részesedést biztosítana a nyugdíjasoknak is a gazdasági növekedés gyümölcseiből? A miniszterelnök persze érvelhet azzal, hogy levelét csak első lépésnek szánta, s a kormány elképzeléseit a nyugdíjasok válaszaira akarja építeni.

Ha valóban erről lenne szó, akkor a levelet júniusban küldték volna ki, és szeptemberben már a tervezett lépéseket bocsátanák vitára. Az igazi szándék azonban az időhúzás, a remény életben tartása az önkormányzati választásokig. Be is jelentették, remélik, hogy október 1-jéig összegezni tudják a nyugdíjasok válaszait. Ez azt jelenti, hogy a kormány elképzeléseivel csak október 3-a után áll majd elő. Így a nyugdíjasok csak utólag tudják meg, hogy helyesen döntöttek-e a szavazófülkében.

A módszer a parlamenti választásokon bevált. Akkor a szocialista kormányok hibáinak kihasználása, felnagyítása, a „romokban van az ország” és „a Bajnai-kormány rosszul kezeli a válságot” és más hazug állítások mellett fontos szerepet játszottak az olyan hangzatos, de megalapozatlan ígéretek is, mint az „azonnali, nagyarányú adócsökkentés”, a „két hét alatt megszilárduló közbiztonság” és legfőképpen a valós szándékok gondos eltitkolása. Orbán Viktor igazat mondott, amikor azt állította, hogy a választási programot egy az egyben beépítették a kormányprogramba.

Az üres jelszavakon és néhány, azóta sem teljesített ígéreten kívül ugyanis semmit sem mondtak a kampányban. Ez a semmitmondás épült be abba, amit kormányprogramként bemutattak. Az elmúlt három hónapban többször is bebizonyosodott, hogy ez a taktika zsákutcába visz. Nem lehet egyidejűleg megőrizni a nemzetközi pénzügyi körök, a befektetők bizalmát és életben tartani a választók reményét abban, hogy a kormány rövid időn belül jelentősen javítani fogja az életkörülményeiket, kevesebb lesz az adó és több a jövedelem.

Az elmúlt héten „kipukkadt a gazdasági önrendelkezésért folytatott szabadságharc” lufija. Az Európai Unió Pénzügyminiszteri Tanácsa egyértelművé tette Matolcsy György, a kormány és Orbán Viktor számára, hogy a közös szabályokat minden tagállamnak, így Magyarországnak is be kell tartania. A sors iróniája, hogy ez ugyanazon a napon történt Brüsszelben, mint amelyen Orbán Viktor Budapesten a kormányzás első száz napját értékelte. Szánalmas volt másnap a „győzelmi jelentés” arról, hogy az Európai Unió úgymond támogatja a magyar kormány szándékát a jövő évi államháztartási hiány 3 százalék alá csökkentésére. Az igazság az, hogy a kormány kényszerűen tudomásul vette azt, amit kezdettől tudnia kellett: a játékszabályokat nem Orbán Viktor diktálja a 27 országból álló közösségnek, hanem neki kell a közösen hozott döntésekhez igazodnia.

Mondhatjuk: jobb későn, mint soha. Ám a késedelmes tudomásulvétel, a hónapokon át elhangzó ellentmondásos nyilatkozatok már százmilliárdokba kerültek az országnak. Elsősorban a több mint másfél millió devizahitellel rendelkező családnak, de nem csak nekik. A forint árfolyamának többszöri zuhanása, a Magyarország által felvenni kívánt hitelek kockázati felárának majd kétszeresére növekedése gyakorlatilag mindenkit érint. Sajnos ezúttal is kiderült, hogy a bizalom lerombolásához egyetlen rossz nyilatkozat is elegendő, a helyreállítása viszont több időt és főleg következetes cselekvést igényel. A kormány mostani döntését ezért fogadták némi kétkedéssel a nemzetközi pénzügyi körök.

Orbán Viktor kétségbeesetten igyekszik időt nyerni. Arra törekszik, hogy az önkormányzati választások előtt ne derüljön ki: hazug állításokkal, hamis ígéretekkel, a valós szándékok eltitkolásával teremtette meg egyeduralmát. Műve teljessé tételéhez szüksége van arra, hogy a narancsuralmi rendszert az önkormányzatokra is kiterjessze. Nem is titkolja, hogy több évtizedes uralkodásra készül. Ehhez kell még egyszer megtévesztenie a választókat. A demokrácia felszámolásával szemben azonban komoly intézményi ellensúlyt jelenthetnek az önkormányzatok. Ezt kellmérlegelnie a szavazófülkében mindenkinek, aki meg akarja őrizni a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás vívmányait, a szabadságot, a demokráciát, a jogállamiságot.

A szerző az MSZP alelnöke