Magyar EU-elnökség: alkalmasságra ítélve
Mielőtt valaki az A) választ karikázná be, gondoljon arra, hogy a jelenleg az unió kormányrúdjánál álló Belgiumban már három hónapja képtelenek kormányt alakítani. Vagy ott van Csehország, ahol a tavalyi (ráadásul számára legelső) soros elnökséget kiadós kormányválság „színesítette”. Ám az Európai Unió önjáró gépezet: csak megy, megy előre. Belgium profi tagállam, több elnökséggel a háta mögött, az egymással hazai pályán acsarkodó politikusok ismerik a dörgést. S noha a csehek kapcsán nem elsősorban a profi jelzőt emlegették brüsszeli körökben, az uniós gépezet akkor sem állt le, legfeljebb Klaus elnök euroszkeptikus beszólásai keltettek némi megütközést.
Elég különös vélekedés mindezek fényében, hogy Magyarországot a szomszédságpolitika, a gazdaságpolitika és/vagy a médiapolitika miatt alkalmatlannak tartanák arra, hogy 2011 első felében átvegye a stafétabotot. Még inkább meglepő, hogy ezt a brüsszeli viszonyokat ugyancsak jól ismerő, baloldali európai parlamenti képviselők állítják. (Bár tegyük hozzá, a cseh EU-elnökség előtt is felröppentek találgatások arról: jobb lenne, ha Prága valaki másnak engedné át a feladatot.)
Merthogy Brüsszel – pontosabban az uniós intézmények – sajátos minivilágot alkotnak, amelyben a tagállamok belső helyzetéről hivatalosan rendszerint nem gondolnak semmit. Amikor évekkel ezelőtt Brüsszelben voltam tudósító, lépten-nyomon azzal hívtak fel: kérdezd meg, mit gondolnak erről meg arról a magyarországi döntésről/eseményről az EU-ban! Hitetlenkedve fogadták, amikor azzal telefonáltam vissza: semmit. Persze az unióban sem tájékozatlan idióták dolgoznak, és nem hivatalosan sokszor megsúgták, mivel és miért elégedetlenek – de a külvilág előtt kínosan ügyeltek arra, hogy belpolitikai ügyekről ne nyilvánítsanak véleményt.
Azt azért nem mondhatjuk, hogy az unióban bármit szó nélkül eltűrnek. Tíz évvel ezelőtt politikai bojkottot vezettek be Ausztria ellen, tiltakozásként a koalícióban helyet kapó szélsőjobboldali Szabadságpárt ellen. Csakhogy a bojkott végül eredménytelenségbe fulladt, hiszen (tetszik, nem tetszik) Jörg Haider pártja demokratikus választásokon kapott nem is kevés szavazatot.
Szoros figyelemmel követik természetesen Brüsszelben, miként készül a magyar kormány a jövő évi premierre. És észreveszik – még ha hivatalos közleményt nem is adnak ki róla – az olyan politikailag motivált bakikat, mint amilyen például Magyarország állandó brüsszeli képviselőjének lecserélése három és fél hónappal az EU-elnökség kezdete előtt. S hogy az utódja is kiválóan ért az uniós témákhoz? Igaz, csak éppen az elmúlt négy évben kimaradt a rendkívül intenzív és összetett felkészülésből. Baklövés ez, de ettől még soros elnökök leszünk. Legfeljebb legyintenek majd: van még mit tanulniuk.