Emlékeztetni szeretnék a Magyar Hírlapban (akkor még nem volt jobboldali bulvárlap) 2003. áprilisban megjelent olvasói levelemre, amelyben felhívtam az olvasók figyelmét az iraki háború veszélyeire, még Bagdad bevétele előtt. Az azóta lejátszódó eseményekből a következő tanulságokat szeretném levonni:

1. Irak megtámadása annyiban volt szükséges, hogy megdőljön Szaddám Huszein önkényuralma. A diktátor saját veszélyességét többszörösen bebizonyította; megtámadta Iránt, lerohanta Kuvaitot, bevetett kémiai fegyvereket saját lakossága ellen.

2. A diktátor megbuktatása után ki kellett volna vonni az amerikai–brit erőket. Ez után valószínűleg megalakult volna ott egy újabb muszlim istenállam. Ebbe bele kellett volna törődni, hiszen ez így is, úgy is bekövetkezik, mihelyt az amerikai katonák hazamennek.

3. A Nyugatnak le kell tennie arról, hogy minden keleti diktatúra ellen fellép, és nyugati demokráciát épít olyan országokban, ahol annak nincsenek meg a történelmi feltételei.

4. Katonai beavatkozás csak akkor indokolt, ha valahol a nyugati világot közvetlenül veszélyeztetik, pl. rakétákkal, atomfegyverekkel. Elég a veszélyforrások lebombázása, nem kell az országot megszállni és demokratizálni. Ezeket az akciókat a nyugati közvélemény támogatná.

5. Számos távoli diktátor őrjöngését, vérengzését sajnos el kell tűrnünk, mert nem lehetünk az egész világ rendőrsége.

6. Öngyilkos merénylők, mindenre elszánt eszement terroristák ellen a modern reguláris hadseregek hatástalanok.

7. A terroristák elleni küzdelem módszereit még ki kell találni, mert nem állíthatjuk, hogy ismerjük ezeket.

Dr. Pintér Emil Budapest