A gazdasági visszaesésnek és az árfolyam kedvezőtlen változásainak hatásai kegyetlenül szembesítettek mindenkit azzal, hogy mennyire bizonytalanok voltak az alapok, amelyekre ezen lakások jó része épült. Úgy is mondhatnánk, hogy az évi ötvenezer új lakás a szükségletek szempontjából túl kevésnek, az egyéni és állami teherbíró képesség szempontjából túl soknak bizonyult.

A GKI Gazdaságkutató becslése szerint tavaly már csak 27 ezer lakás épült, és az idén ez nem fog húszezer fölé emelkedni. Az okok: a bankok hitelezési gyakorlata szigorodott, nőtt a lakásvásárláshoz szükséges önrész, megszűntek az állami támogatások, és a válság még azon keveseket is óvatosságra inti, akiknek az életszínvonala nem romlott az elmúlt két évben. Mostantól már devizahitelt sem lehet felvenni lakáscélra, a forinthitel viszont túl drága. Egy frissen diplomázott fiatalnak, még ha el is tud helyezkedni, szinte reménytelen vállalkozás, hogy az önrészt és a törlesztőrészletet kigazdálkodja. Diploma nélkül pedig…

Visszajöhet-e akkor az aranykor a lakáspiacon? Rövid távon nem valószínű. Már amennyiben semmit sem tanultunk, és semmit sem felejtettünk. Az állami támogatásokkal mesterségesen generált lakásépítési hullám, amit az Új Széchenyi-terv sejtet, éppolyan fenntarthatatlan lesz, mint a korábbi, ha megint elszakad a gazdasági növekedés mértékétől és a lakossági jövedelem bővülésétől. Jól mutatja a nehézségeket az a róka fogta csuka helyzet, amely a forinthitelek körül alakulhat ki. A kormány ebbe az irányba terelné a hitelezést, de ez a törekvés csak akkor lehet sikeres, ha a forintkamatok csökkennek. Azok viszont ezt nem teszik, amíg a nemzeti banki alapkamat változatlan magas szinten marad.

Áthidalásra marad a régi megoldás: a szociális szempontból igazságtalan kamattámogatás vagy az adókedvezmény. Igen ám, de ezek növelik az állami kiadásokat, azaz az állami adósságot, amelynek magas mértéke nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az alapkamatok nem csökkennek. Sőt ha tartós marad a bizalmatlanság a magyar gazdasággal szemben, akkor inkább az alapkamat emelése valószínűsíthető. A kör bezárul: egy nagyszabású állami program az alapját jelentő forinthitelek kamatainak emelkedését kockáztatja. És még nagyobb gond, hogy az ilyen programok alapvetően nem azokat segítik, akiknek egyébként esélyük sem lenne lakáshoz jutni.

Mi lenne, ha a kormány a tehetősebbeket segítő, igazságtalan jövedelemátcsoportosítás és hitelből finanszírozott, mesterséges élénkítés helyett reformokkal és fegyelmezett gazdaságpolitikával tartós gazdasági növekedést, foglalkoztatásbővülést és életszínvonal-emelkedést érne el, valamint bevezetné az eurót, és akkor olyan aranykor jöhetne, amelyik nem három évig tart, és nem kilakoltatásokkal ér véget.