Nagyon meglepett hát, amit a Bécsi utca páros oldalának lebontásáról és az új épületegyüttesről olvastam lapjukban (Elröpülhet Foster léghajója, augusztus 11.). Úgy érzem, mintha Budapest építészetének egyedülálló sajátossága lenne a patinás épületek, olykor egész városrészek lebontása. Mintha máshol a városban nem lenne hely új, meghökkentően korszerű építmények létesítésére. Száztíz évvel ezelőtt lebontották Budapest történelmi belvárosát, hogy megépüljön az Erzsébet híd, nekivezetve a Gellérthegyi sziklafalnak. Holott, ha 80 méterrel északabbra épült volna meg a híd, megmaradhatott volna a szép Városháza és előtte a tér, régi szép házakkal. Lebontották az Orczy-házat a Károly körúton. Ma európai hírű dísze lehetne a magyar világörökségnek. Nem vitás, Norman Foster terve nagyvonalú, impozáns. Akárcsak a rendőrpalota a Váci úton, remekül mutat. Ott, és nem a Belvárosban. Ha a Nagykörúton épült volna meg, ugyanúgy „agyonütné” környezetét, ahogy Foster léghajója a Belvárosban.

Ráadásul tönkretenné a Buda felől nézett távlati városképet is. Ha a Hungária körút vonalán kívül tűnne fel a Zeppelin épületegyüttes, élesítené a panorámát. Magam is síkra szállnék mellette. Biztos vagyok benne, hogy az ügyben érdekelt befektetői csoport van olyan tehetséges, hogy a belterületen kívüli megvalósítás esetén is megtalálja számítását.

Dr. Del Medico Imre Budapest