Az elmúlt évek történései azt mutatják, hogy a három cég (Digi, UPC, T-Home) helyzete és magatartása két szempontból is alapvetően eltérő. A T-Home (T-Kábel) két ízben is szinte azonnal felvett hálózatába olyan – amúgy csekély nézettségű – tévéket, amikor azokon kurrens sporttartalom tűnt fel (a Eurosport 2-t és a Viasat 6-ot, amikor ezek megszerezték az angol focibajnokság, illetve a BL közvetítési jogát). Mert ez az ő érdeke is, s nem látom be, miért cselekedne most másképpen. Hacsak azért nem, mert a Digi sokkal több pénzt kér a sportcsatorna műsoráért, mint amennyit a hálózatok fizetnek a tévéknek előfizetőnként havonta.

(Ennyit a „kiéheztetésről”.) A T-Home magatartása tehát inkább semlegesnek nevezhető, nem úgy a UPC-é. Hogy miért?

Némi fenntartásom van azzal szemben, hogy az írásban említett jogi megoldás járható út lenne.

A „társadalom számára nagy jelentőségű tartalom” meghatározása könnyen alkalmazhatatlan, bizonytalan tartalmú szabályozást eredményezne, ami önmagában is alkotmánysértővé válhatna.

Nem beszélve arról, ha magántulajdonú cégeket köteleznének tartalom terjesztésére.

A baj nem is itt van, s ez a magyarázata a három társaság eltérő (semleges, illetve a másikkal szemben ellenséges) magatartásának. A Digi- és a UPC-csoport ugyanis egyszerre műsorszolgáltató és -terjesztő, részben azonos (és konkurens!) tartalmak birtokosa és terítője.

A UPC bolond lenne beengedni hálózatába olyan műsorokat, amelyek saját három – az elmúlt években egyre kevésbé közönségvonzó eseményeket közvetítő – sportcsatornájának támasztanának újabb versenyt.

A probléma gyökere az, hogy egy kézben van tartalom és annak terjesztése.

Amíg ez nem szűnik meg, addig a nagy piaci erejű cégek gátolni fogják konkurensek tévépiaci megerősödését. A jelenség és annak megoldása sem új keletű. Világszerte bevett gyakorlat, hogy nagy cégek fúzióját esetenként csak bizonyos vagyonelemek egyidejű eladásával engedélyezik. Emlékezetes példa a Baby Bell-történet, amikor az amerikai távolsági hívások piacát uraló Bell telefontársaságot törvényi erővel darabolták fel. S a UPC-nek sem lenne ismeretlen: amikor megvásárolta a Spektrum TV-t is üzemeltető céget, a versenyhivatal azzal engedélyezte az üzletet, hogy kikötötte: nem tagadhatja meg más dokumentumfilm-csatornák felvételét a hálózatába.

Bak Mihály újságíró, Budapest