Az üdvözletet ezúton is köszönöm. Jólesik, hogy gondoltak rám. Talán azért, mert az Antall-kormány idején magam is önkormányzati képviselő voltam, és Hajdu Lászlóval – aki az MSZP lelkes tagja és képviselője volt –korrekt, tárgyilagos, sőt szívélyes, jó viszonyt tartottunk. Noha már akkor is öreg ember voltam, a következő helyhatósági választáson megkíséreltem ringbe szállni Hajduval szemben, de már az ajánlószelvények gyűjtésénél csatát vesztettem. Az MDF-nek már akkor sem volt elegendő ereje itt, Rákospalotán. Ettől függetlenül maradtam a fórum egyszerű tagja, és az évek múló során elöregedve sajnálattal szemléltem az MDF sorvadását abban a kerületben, ahol Antall József született.

Figyelemre méltó az interjúban idézett adat egy friss Fidesz-felmérésből, miszerint Hajdu ismertsége a kerületben 90 százalékos, míg a Fidesz-jelölt László Tamásé csak 60 százalék körüli. Hajdu így joggal reméli, hogy független jelöltként győzhetne a kormánypárt jelöltjével szemben, akinek pedig pártja mindent megad, „pénzt, paripát, fegyvert”.

Az MSZP vezetői óriási hibát követnek el, ha Hajdu László ellenében pártjuk kerületi elnökét próbálják csatasorba állítani, mert amíg a két szocialista jelölt egymással vetélkedik, simán és fölényesen győz majd a Fidesz László Tamása.

Domonkos István Budapest