Varga Mihály elmondja, hogy kormányuk el szeretné érni, hogy a költségvetési hiány számításánál az évi 3-400 milliárd összegű magán-nyugdíjpénztári befizetést, ami magánszámlákra kerül, levonhassák a hiányból, hiszen az valójában nem kerül elköltésre. Ez a logika az aktuá lis helyzetben megáll, de ha az elkövetkező húsz-harminc évre tekintünk előre, akkor a demográfiai helyzet drámai romlása miatt a mostani aktívak/nyugdíjasok arány, ami ma már 1,5 alatt van, 1,0 közelébe csökkenhet, még javuló foglalkoztatottság mellett is. A kb. másfélszeresre növekvő, aktívakra eső teher ellensúlya a nyugdíjak negyedét fedező magánpénztári befizetés, ami a rendszerváltozás utáni gyermekszámcsökkenést tekintve egyfajta új gyermektelenségi adót jelent, amelyet a gyermeket nevelők is megfizetnek. Hogy azonban erre hivatkozva az állami költekezést megemeljük, az államadósságot négy év alatt 1500 milliárddal megnöveljük, az legalábbis nem ésszerű. Nehezen hihető, hogy Merkel kancellár ezzel egyetértett volna, amikor ő maga országában úgy kényszerül megszorításokra, hogy közben élesen bírálják a görögök megsegítése miatt.

A másik javaslat, amellyel az EU-hoz fordulunk, hogy egységes hiányhatár vonatkozzon minden tagországra, ugyancsak nem életszerű. Nem vonatkozhat ugyanolyan előírás arra az országra, amelynek az államadóssága a GDP 30 százaléka, mint arra, amelynek ez 80 százaléka. És persze az sem mindegy, hogy egy ország GDP-je kétszerese egy másikénak: utóbbinál nagyobb a kockázat.

Ezért itt szabadságharcról beszélni olyan, mint a választásokat forradalomnak nevezni: nem fognak sem Vargáról, sem Matolcsyról mint szabadságharcosról utcát elnevezni. (Orbánnak, igaz, Szent Orbán révén, már van tere a XII. kerületben…) A forint és a részvénypiac viszont gyorsan reagált: az árfolyamok esni kezdtek Varga nyilatkozata után.

Röviden a lényeg: a szerkezeti reformokat a költségvetési hiány emelgetésével nem lehet megúszni.

Bauer Péter mérnök-közgazdász